Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Vanyó László: Az apostoli hitvallás (symbolum apostolicum) "a szentek közössége"-cikkelyének értelmezése az egyházatyáknál
és az Egyházban” (Ef 5,32). De ugyanez az apostol, mikor mondja: ״Mert annyira szerelte az Egyházat, hogy feláldozta magát érte, miután megszentelte a vízkeresztséggel” (uo. 25-26.) - ez- zel is azt bizonyítja, hogy az Egyház korábban létezett, hiszen hogyan szerette volna Krisz- tus azt, ami nem létezik. Létezett pedig az összes szentekben, akik az idők kezdete óta él- tek. Eljött tehát hozzá, mert szerette. ״És ahogy a gyermekeinek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőlük” (Zsid 2,14), és feláldozta magát értük (Gál 2,20). Ők alkották ugyan- is az Egyházat, akit annyira szeret, hogy növeli híveinek számát, javítja erkölcseit és a tö- kéletesség szeretete miatt áthelyezi a földről az égbe. Szolgálták tehát kezdettől fogva a próféták is, szolgálták az angyalok is.”40 Majd: ״Most pedig azt szeretnénk elmagyarázni, hogy a szent angyalok, akik Krisztus eljötté előtt gyámkodtak a még mintegy gyermek menyasszony felett, miképpen lehetnek a vőlegény azon barátai és társai, akik most a menyasszonynak mondják: ״Aranyutánzatokat fogunk készíteni neked ezüst elválasztó pöty- työkkel, míg a király fekhelyén lesz.”41 42 A De Principiis-ben azt fejtegeti Órigenész, hogy az angyali rendek a Gondviselés rendelkezése alapján bizonyos feladatot kaptak a világ rendjének felügyeletében, hogy kormányozzák és ítéljék azokat, akik erre rászorulnak. Azokon segítenek, ״non tarnen in- remediabiliter moti” estek el a kezdeti boldogságtól. Tevékenységük célja: ״Ezek alapján én úgy vélem, már amennyire az emberi nem megszabott rendjét fel tudom fogni, hogy a jövő világkorszakban vagy az eljövendő világkorszakokban, amik Izajás szerint ״az új ég és új föld” lesz (íz 65,17), helyreállítódik abba az egységbe, melyet az Úr Jézus megígért, ami- kor így fordult az Atyához tanítványaiért: ״Nemcsak értük könyörgök, hanem mindazokért is, akik szavukra hinni fognak bennem, hogy mind egy legyenek, mint én benned, Atyám, és te bennem, és így ők is egy legyenek bennünk. ” (Jn 17,20-21); és ismét, ahol ezt mondja: Jíogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk, én őbennük, és le énbennem, és ők is eggyé teljesedjenek” (Jn 17,22-23).« A Leviták könyvéhez mondott 9. homiliájának a végén fejtegeti a Zsolt 81,6-ra hivat- kozva (״Én mondom, istenek vagytok, a Magasságbeli fiai mind”), hogy aki vagy spiritalissá lett, az az Úrral egy Lélekké válva, vagy a feltámadás dicsősége által megy át az angyalok rendjébe, de ezt mindenki magamagának szerzi meg, azaz erkölcsi erőfeszítéseivel.43 Egy másik homiliájában mondja, hogy ״az apostolok legnagyobbika,” azaz János, tud arról, hogy számos egyház van nemcsak a földön, hanem a mennyben is vannak egyházak, me- lyek közül hetet fel is sorol a Jelenések könyvében, Pál szerint van még az ״elsőszülöttek 40 Uo. 131. old. 4* Uo. 132. old. 42 ״Ex quibus aestimo, prout ego sentire possum hunc ordinem humani generis institutum, qui utique in luturo saeculo vel in supervenientibus saeculis, cum ״caelum novum et terra nova” secundum Esaiam (65,17) erit, restituetur in illam unitatem, quam promittit dominus Iesus dicens ad deum patrem de discipulis suis: ״Non pro istis rogo solis, sed et pro omnibus qui credituri sunt per verbum eorum in me, ut omnes unum sint, sicut ego in te, pater, et tu in me, ita et isti in nobis unum sint” (Jn 17,20-21); et ite- rum ubi ait: ״Ut sint unum, sicut nos sumus unum, ego in ipsis, et tu in me, ut sint et ipsi consummati in uno” (Jn 17,22-23)... (De Principiis, 1,6,2. Origenes, Vier Bücher von den Prinzipien, hrsg., übersetzt, mit kritischen und erläuternden Anmerkungen versehen von H. Görgemanns und H. Karpp, Darmastadt, 3. Aull., 1992,221-24. old. 43 ״Aut forte etiam ille super eum sermo complebitur, quem ipse Dominus dixit: ״Ego dixi, dii estis et filii Excelsi omnes (Ps 81,6). Sive ergo spiritalis effectus unus cum Domino spiritus fiat, sive per resurrectionis gloriam in angelorum ordinem transeat, recte iam ״non erit homo” (Lev 16,17); sed unusquisque ipse sibi hoc praestat, ut vel excedat hominis appellationem vel intra conditionem huius vocabuli censeatur” (Horn in Lev 9,11. SC, 287,122-124. 68
