Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Vanyó László: Az apostoli hitvallás (symbolum apostolicum) "a szentek közössége"-cikkelyének értelmezése az egyházatyáknál
lett.”27 Ez a kritikus pont, amin sok minden megfordul. Ebből a szemléleti keretből nézve világos, hogy az ortodox felfogásnak a gnosztikus aiónok elé kellett helyeznie mind a Logoszt, mind ״páiját”, az ״Ekklésziát”. A gnosztikus teológiában rábukkanunk az igazi ekkleziológiai dychotomiára, amely szembeállítja a megtestesülés előtti Atya által ״szült” szellemi Egyházat, és a Logosz meg- testesülésc után létesült pszichikus Egyházat. Az alexandriaiak ezért a szellemi Egyházat is a Logosz mellé rendelik, az angyalok egyházát is az Ige megtestesülésének szolgáiként lát- ják. Úgy is fogalmazhatunk: ez bizonyos értelemben a keresztény alexandriaiakra ״rákény- szesrített” eszme volt. A gnosztikus szerző mindig a praeexistens aiónokkal indít, a kérész- tény teológus a földi Egyház realitásával. Perspektívájukban az Egyház növekvő, fokozató- san minden értelmes, szellemi lényt magában foglaló valóság. Kelemennél is tapasztalható az ingadozás, amely abban mutatkozik meg, hogy a mennyei egyházat hol eszkatológikus célként, hol múltbeli háttérként ábrázolja a földi egy- ház előtt/mögött, vagy fölött. Ebből adódik a következmény, hogy ״pncumatiké ekklészia”- jának van mind horizontális, mind vertikális vetülete. ״Amikor azonban - vélem - felirat- kozik (ti. a keresztségre), polgárságot kap, elnyeri az Atyát, akkor ״az Atyában lesz”, ak- kor méltóvá válik arra, hogy örökös legyen, az ״atyai királyságban” akkor osztozhat a hite- les, ״szeretett fiúval”. Ez az elsőszülött Egyház (ך irpwTOTOKos eKKiVpata), amely sok jó gyermekből tevődik össze. Ezek a mennyben felírt elsőszülöttek és az angyalok megannyi ezreivel együtt ünnepelnek (Zsid 12,22-23). Mi vagyunk az elsőszsülött gyermekek, az Is- ten által tápláltak, akik ״az Egyszülött” igaz barátai vagyunk, akik a többi embernél koráb- ban fogtuk fel Istent, akik elsőkként tisztítottuk le a bűnt, akik elsőkként különültünk el az ördögtől”.28 Ugyanúgy Krisztus teste az egyház, mint Szent Pálnál, vagy a 2. Kelemen-le- vél szerzőjének. ״A mennyei egyház képe a földi, amint imádkozzuk is, hogy a földön is ugyanúgy legyen meg Isten akarata, mint a mennyben.” Idézi a Kol 3,11-et, ״meg vagytok hívva az egy testbe”, amelyet összeköt a Mt 6,10-zel.29 ״...Az igaz Isten gnosztikusa, szere- tetteljesen él, tökéletes férfi és Isten barátja, a fiú rendjébe sorolódik. Címei a nemesség, tudás, tökéletesség az Isten szerinti beavatásnak megfelelően, aminek legvégső csúcsát nyeri el a gnosztikus lélek, tökéletesen tisztává válva, a mindenható Isten ״színről-színre” - mint mondja (1 Kor 13,12) - látására méltóvá téve. Mivel teljesen pneumatikussá váltó- zott, a vele rokonhoz távozva a pneumatikus ekklésziában Isten nyugalmában marad mindörökké”.30 A ״pneumatikus” létforma Kelemennél nem a kezdet, mint a gnosztiku- soknál, hanem a végcél, az eszkatológikus beteljesülés. Az angyali létformába való átala- kulás Kelemennél nem praedestinatio, hanem érdemszerzés kérdése. Alexandriai Kelemen eszkatológikus, mennyei egyházában csak püspök és diakónus van abban az értelemben - mint kifejti -, hogy ott nem választás alapján, keresztény élet- vitele benső princípiuma, erényei alapján lesz valaki püspök vagy presbiter, diakónus.31 Kelemen gondolatai mindig a mennyei és földi egyház között ingáznak, amiért alexandriai ״álmodozó” G. Bardy szerint.32 Ez az álmodozó azonban nagyon is realista, még akkor is, 27 Origenes, Comm. in Joli. 11,14. 28 Protr. 9. GCS 1,62,25.30־ ׳« Strom., 4,8. GCS 11,278,10-21. 30 Strom. VII,11,69. GCS 111,49,6-20. 31 Strom VI, 13,106-107; VII,1,3. GCS, III, 4. old. 32 La Théologie de l’Église de Saint Irénée au concile de Nicée, Paris, 1947,120. old. 4 ־----------- 66
