Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Tóth Balázs Damján: Egy misztikus irányzat törekvései: a messzaliánusok
3. A NÉGY MESSZALIÁNUS TÉTEL 1) A démon bennlakása az emberi lélekben: ״Azt állítják, hogy minden emberrel szil- letésétől fogva lényegileg egyesül egy démon, ami Ádám büntetésének öröksége, és hogy ez a démon az embert, akivel lényegileg egyesült, illetlen cselekedetekre buzdít- ja” (Konstantinápolyi Timotheosnál); ״...hogy a Sátán lényegileg együtt lakik az em- berrel és őt teljesen az uralma alatt tartja..., hogy a Sátán és a démonok fogva tart- ják az ember lelkét, és hogy az emberi természet közösségben van a rossz lelkekkel” (Damaszkuszi Szent Jánosnál). 2) A keresztség és az összes többi szentség hatástalansága abban nyilvánul meg, hogy nem képesek az embert megtisztítani a Rossz jelenlététől: ״...és még azt is mond- ják, hogy a szent keresztség egyáltalán nem járul hozzá ennek a démonnak a kiűzé- séhez, mivel a szent keresztség képtelen a bűnök gyökereit elvágni, ugyanis azok kéz- dettől fogva lényegileg egyesültek az emberekkel” (Konstantinápolyi Timotheosnál); ״...és hogy sem a keresztség nem teszi tökéletessé az embert, sem a szent misztériu- mokban való részesedés nem tisztítja meg a lelket... hogy a hívő nem a keresztség ál- tál kapja meg az isteni öltözéket, hanem az imádság által” (Damaszkuszi Szent Já- nosnál). 3) Az imádság kizárólagossága: ״Azt mondják, hogy egyedül a szorgalmas, folytonos és kitartó ima képes csak kiűzni ezt a démont” (Konstantinápolyi Timotheosnál, Da- maszkuszi Szent Jánosnál). 4) A kettős hatás: a ״szenvedélymentesség” (״apatheia”) és a Szentlélek eljövetele: ״Azt mondják, hogy ennek a démonnak a kiűzése után az embernek nincs többé szűk- sége a böjtre, sem a lélek és a test többi megtagadására, mivel a test megszabadult a szenvedélyek hatalmából, és hogy a lélek többé már nem hajlik a rossz felé: a test és a lélek ettől fogva már elérték a szenvedélymentességet. Azt mondják, hogy a szenve- délymentesség elérése után átadhatják magukat az evésnek-ivásnak, és a dőzsölésnek, mivel többé már nem jár ezzel semmi hiba, vagy veszély: többé már nincsenek alávet- ve semmiféle szenvedélynek, hanem minden megengedett számukra, még az is, hogy tiltott szenvedélyeknek adják át magukat” (Konstantinápolyi Timotheosnál); ״Azt mondják, hogy a szenvedélymentességet meg kell szerezni, és hogy a Szentlélek eljö- vételétől kezdve ״mindenféle érzékelésben és megbizonyosodásban” (״éri aiszthészei paszai kai plérophoriai”) fognak élni”14 (Damaszkuszi Szent Jánosnál); ,/ezt mondják, hogy miután a démon eltávozott, az imádkozóhoz érezhetően és láthatóan jön el a Szentlélek” (Konstantinápolyi Timotheosnál). Konstantinápolyi Timotheos és Damaszkuszi Szent János, bár későbbi szerzők, és nem is ismerhették közvetlenül a mozgalmat magát, mégis a legfontosabb forrásaink, mi- vei történészi feddhetetlenségük miatt ügyeltek arra, hogy csak olyan dolgokat, tetteket és mondatokat idézzenek, amelyek, hosszabb vizsgálódás, utánajárás után is szavahihetőknek A ״plérophoria” a teljes megbizonyosodást jelenti, amelyet a Szentlélek jelenléte adhat meg, így találjuk a kifejezést már Római Szent Kelemen 1. Korinthusi levelében, 42,3: ״plérophoruntes” az apostolokra vo- natkozik, akik a Szentlélek teljes megbizonyosodásával indultak missziójukra. A messzaliánusok erre a teljes bizonyosságra alapozták nézeteiket, és minden tapasztalatukat ezen a címen a Szentlélekkel igazol- ták. (A szerk. megjegyzése.) 54 =
