Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Tóth Balázs Damján: Egy misztikus irányzat törekvései: a messzaliánusok
látszottak, valóban elhangzottak.15 Voltak ugyanis olyan szerzők, akik megelégedtek azzal, hogy megállapítsák a messzaliánusok általános ostobaságát, s számukra jobbára csak a gúny céltáblájaként jöhettek számításba. Voltak olyan szerzők, akik már-már túlságosan is komolyan vették őket, mint például Diadochos és Remete Márk. Az ő munkájuk valóban hiteles, alapos. Az első tétel Az alaptapasztalat azt mutatja, hogy a bűn, a Rossz átjárja világunkat, nem lehet elő- le elmenekülni, nincs senki, aki mentes lenne a hatásától. A Rossz már-már ősprincípium- má lesz, miként a manicheizmusban.16 Mindenhová behatol, mindent átjár. Azt gondolják a messzaliánusok, hogy az eredeti bűn által a természet olyan bensősé- ges, meghitt viszonyba, egységbe került az ״ellenséges Hatalommal”, hogy már lényegileg meg- rontott marad, a démonnal ״egylényegű” (consubstantialis). Innét való a ״synousiomené” szó a messzaliánusoknál, amely filozófiai kifejezés, amely a közös lényeget jelöli. Az emberi természet és a rossz princípiuma közötti ily szoros kapcsolat teóriája felveti azt a kérdést, hogy a messzalianizmus nem véletlenül lenne manicheus eredetű szekta? Elégedjünk meg annyival, hogy nem. Akkor a Liber Graduum17 is manicheus lenne, ugyanis ott is megtalál- ható ez a tanítás. Mindenesetre a manicheizmus hathatott mind a Liber Graduum szerző- jére, környezetére, mind a messzaliánus mozgalomra. A földrajzi közelség szempontjából ez nem meglepő. Az Egyház azt tanítja a természetről, hogy jó, mivel Isten műve. Istentől pedig sem- mi rossz nem származhatott, sem az eredeti bűn előtt, sem utána. Isten ugyanis jó magot vetett a földbe; a viszály, az egyenetlenség kívülről érkezik, az ellenséges Embertől, s min- dig is idegen eleme marad természetünknek. A természet és a bűn tehát kontradiktórikus fogalmak. Ami megfelel a természetnek (kata physin), az az erények szinonimája; ami raj- ta kívüli (para physin) a romlottságé. Ezzel kapcsolatban Euagrios Pontikos így ír: ״A tér- mészetből semmiféle romlott gondolat nem származik; mivel mi nem vagyunk rossz teremtmé- nyék, ha igaz, hogy az Úr jó magot vetett a földjébe. Valóban abból, hogy fogékonyak vagyunk valamire, nem következik az, hogy képességünk, és erőnk is van rá”.18 Euagrios megérteti ve- lünk a messzaliánus tanítást: eszerint nemcsak fogékonyak vagyunk a rosszra, hanem mi magunkban is aktív képesség van. A kísértés (prosbolé) kívülről jön. A bűn tehát csak ak- kor jön létre, ha a lélek ennek a betolakodónak ״vendégszeretetet” nyújt, ámítja magát ve- le, azzal téve teljessé a dolgot, hogy engedelmeskedik is neki. Remete Márk a De baptismo c. anti-messzaliánus írásában19 egyetért azzal, hogy a ki- sértés (prosbolé) elkerülhetetlen, de állítja emellett azt is, hogy a kísértés nem azonos ma- gával a bűnnel. 15 HAUSHERR, I. SJ: E erreur fondamentale el la logique du Messalianisme. In Orientalia Christiana Ana- lecta, I, (OCP), 1935, 343. old. 15 PUECH, H-Ch, Le ntanichéisme: Son fondateur, sa doctrine. In Musée Guimet Bibliothéque de Difiit- sion 56; Paris, 1949. 17 A Liber Graduum azaz, a ״Fokozatok könyve” a Patrologia Syriaca 3-ban Kntosko Mihály kiadásában je- lent meg Párizsban 1903-ban. (A szerk. megjegyzése.) 18 Practicos 1,65. PG 79; 1200-33. PG 65;10J3-21. 55
