Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A halál és az ember halál utáni sorsa az Ószövetség proto- és deuterokanonikus könyveiben
3. Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok. ” (Dán 12,1-3) A szerző az ״abban az időben” formula ismétlésével IV. Antiochosz Epifanész előző fejezetben érintett (11. f.) vallásüldözésére utal, amelyet a végidőt bevezető szorongatta- tásként értelmez és megerősít az Izrael képviselőjének tekintett Mihály fellépése is. O hoz- za a megmentést Izrael számára, a szükség ideje megszűnik és bekövetkezik a végidő. Ek- kor történik a halottak feltámadása, azoké, akik a ״föld porában”, a ״por hazájában” azaz az alvilágban aludtak, de ez csak Izraelre szorítkozik. Minden halott feltámadásának rémé- nye később, az intertestamentárius időben jelenik meg. Izrael mintegy kettéválik, az áldó- zatokra, akik hitükért meghaltak, mártíromságot szenvedtek hitükért, és a gonoszokra, a renegátokra, akik a súlyos időkben a Szeleukidákhoz csatlakoztak. A körülményeket, hogy milyen világra támadnak, a kijelentés nem részletezi, de örök életre, és a 3. versben a böl- esek jutalma azt sugallja, hogy ez az élet ״természetfeletti” lesz.36 Az egész ember, és nem- csak valóságának egy része támad fel az életre.37 Az ״az örök élet” és ״örök gyalázatra” ki- fejezéseket nehezen lehet konkretizálni. Megjegyzendő, hogy a Dán 12,1-3-ban állított fel- támadásnak közösségi távlata van, mert elsődlegesen nem az egyedet, hanem a JHWH kö- zösség egészét vagy egy részét veszi célba. Az egyed csak mint a közösség tagja támad fel. A feltámadás témája még világosabban jelenik meg a Kr. e. 124 és a Kr. e. I. század első fele között keletkezett deuterokanonikus 2 Makkabeusok könyvében,38 amelyben a feltámadás hite egyúttal már erkölcsi motívumként is szerepel. A feltámadásról, ill. a halál A Dán 12,1-3 értékelésében más álláspontok is léteznek, és a kutatók között több kérdésben eltérő véle- rnények alakultak ki. Az első kérdés, kik támadnak fel. A különböző vélemények 12,1b vers ״néped” és a 12,2 ״sokan” kijelentéséből vonják le következteléseiket: egyik vélemény szerint kollektív-izraelita feltá- madás lesz, a kutatók többsége azonban Izrael népe egy részének feltámadásával számol, mégpedig vagy az üldözésekben elesett mártírok és a renegátok, vagy Izrael egy része és a pogányok egy része, vagy csak az izraelita igazak. Másik kérdés, hogy a feltámadás hol történik. Az egyik vélemény szerint evilágban, a másik szerint az égben. Végül pedig marad még a probléma, hogy mindenkinek ugyanaz a sors jut-e a fel- támadásban? Kiindulásul szolgál a 12,3 vers, ahol általános érvényű kijelentés hangzik el minden feltárna- dottra, míg 12,3 versben az érteni tudók többlet jutalomban részesülnek. Ebből következően az egyik vé- lemény szerint mindenki, az érteni tudók is, egyenlő jutalomban részesülnek, míg a második vélemény a feltámadottak két csoportját különbözteti meg, a közönséges feltámadottak (12,2) és az érteni tudok (12,3), akiknek a jutalma nagyobb lesz. A felsorolt kérdések részletes ismertetését lásd KOCH, K., Das Buch Dániel, 239-246 old. A halottak feltámadásával kapcsolatban E. HAAG árnyaltabban fogalmaz. Szerinte a szövegben nincs szó feltámadásról, mert az csak arról beszél, hogy azok, akik a föld porában alszanak, közülük sokan feléb- rednek, némelyek az örök életre, mások gyalázatra. A feltámadás magában foglalja a végső üdvösséghez vezető utat, ill. az ahhoz való eljutást. A feltámadt ember az Istentől neki szánt beteljesedést biztosan el- éri. A Dán 12, 2 azonban ezt csak a halottak egy részének ígéri, míg a másik rész Isten döntése folytán ebből kizárt. Ezért nincs szó a feltámadásról, hanem csak az alvásból való felébredésről, ahogyan a halál állapotát a bibliai nyelv szokásosan leírja. A felébredéssel az ember azonosságának megőrzésével a halál szférájából kilép, s akkor történik sorsáról az isteni döntés, hogy az üdvösség tervében ígért beteljesedés- re eljuthat-e vagy sem. A felébredés tehát csak a halál megszűntét, de nem az örök életet jelenti. A sző- vég azonban ha közvetlenül nem is beszél a feltámadásról, de annak hitét feltételezi (Seele und Unsterblichkeit in biblischer Sicht, 73 old.). A könyv irodalmi ismertetését és tanítását bővebben lásd ROZSA H.,Az Ószövetség keletkezése II., Buda- pest 1966, 510-519 old. = 48 38
