Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A halál és az ember halál utáni sorsa az Ószövetség proto- és deuterokanonikus könyveiben
utáni jutalomról szóló kijelentések a következők: 2 Makk 6,18-31: Eleázár vértanúsága és kijelentése (6,26), amely szerint még holta után is Isten kezében van, utalva a halál utáni felelősségre vonásra, bár a feltámadásról nem beszél; 2 Makk 7,9-42: a hét testvér vértanú- sága, a halottak feltámadásának közvetlen megvallásában kiemelkedik felsorolt szövegek közül; 2 Makk 14,37-46: Razisz hősi halála (14,46), Isten visszaadja a testi valóságát; 2 Makk 12,38-45: Júdás Makkabeus áldozatot mutattat be a megholtakért, mert helyesen gondolkodott a feltámadásról. A felsorolt szövegek nem egyformán és nem azonos súllyal nyilatkoznak a feltárna- dásról, s noha többet elmondanak, mint a Dán 12,1-3, a részletek mégis bizonytalanok ma- radnak. Bizonyos, hogy a mártírok feltámadnak, és jutalomként az örök élet várja őket (2 Makk 7,9.36), de úgy tűnik azok is feltámadnak, akik vallási és erkölcsi hibákkal haltak meg, s büntetés járna ki számukra (2 Makk 14,20). Ebből a boldogságból az istentelen po- gányok kizártak (2 Makk 7,14), és büntetés vár rájuk (2 Makk 7,36). Nem világos viszont, hogy a büntetés ezen vagy a túlvilágon éri őket, de az a kijelentés, hogy nem támadnak fel az életre, még nem zárja ki, hogy egyáltalán nem is támadnak fel. A feltámadt mártírok tes- te azonos lesz a földön birtokolt testükkel (2 Makk 7,23).39 Összegezve elmondható, hogy feltámadás az eszkatológikus-apokaliptikus értelme- zés horizontján belül kibontakozott remény Izrael Istenében, aki nem hagyja el híveit és a halálon túl is jogához segíti őket. Ezzel a feltámadás a szövetség népének eszkatológikus restaurációjára szolgál és Izraelt bevonja az örök isteni uralomba, amelyből a feltámadás révén a halottak sem lesznek kirekesztve. A feltámadásban érvényesülő isteni jutalmazás egyúttal arra is fényt vet, hogy Isten ítélkezni fog gonoszok felett, bár a szövegek ebben a tekintetben nagyon szűkszavúak. Az ószövetségi túlvilági hit rövid értékelése Az ószövetségi kinyilatkoztatás hosszú utat tett meg, amíg feltárult a boldog halál utáni élet reménye, amely végső formájában a feltámadás hitében nyert kifejezést. Az Ószövetség bibliai hagyományának szerepét nem szabad csupán az Újszövetséghez vezető teológiai előkészületnek tekinteni, mert önmagában is van élő üzenete, még a kereszté- nyék számára is. Izrael hite arról tanúskodik, hogy Isten életre hívta és evilágban áldásában részesíti az embert. Ennek az üdvözítő akaratnak döntő bizonyítéka, hogy Isten nem engedi át az embert a halál mindent megsemmisítő hatalmának, hanem azon túl is megőrzi, ill. helyre- állítja életét. A személyes Isten-kapcsolat igazi jelentősége az ember fizikai létét felülmú- ló transcendenciájában mutatkozik meg. Isten és a hívő közössége olyan erős kötelék, ame- lyet semmi sem, még a halál sem képes megszakítani. Az ember tehát a jelen életben tel- jes bizalommal ráhagyatkozhat az üdvözítő Istenre, akinek van hatalma, hogy egész - tes- ti - valóságában is élettel ajándékozza meg őt a halál után. KELLERMANN, U., Auferstcmdm in den Himmel. 2 Makkabäer und die Auferstehung der Märtyrer, (SBS 95), Stuttgart 1979; - HABICHT, CH., 2. Makkabäerblich, (JSHRZ 1/4) Gütersloh 1976, 19792; - NÖT- SCHER, E, Allorientalischer und altlestamenllicher Auferstehungsglauben, 167-173 old.; - DOMMERS- HAUSEN, W., 1 Makkabäer 2 Makkabäer, (NEB), Würzburg 1985; - HAAG, H., Seele und Unsterblichkeit in biblischer Sicht, 7477־ old. 49 ------ -
