Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A halál és az ember halál utáni sorsa az Ószövetség proto- és deuterokanonikus könyveiben
mint például a 2. Makkabeusok könyve (2 Makk 7,9.11.14) vagy a Dániel könyve (Dán 12,2-3), de az igazak túlvilági jutalmánál (Bölcs 3,7; 5,15-16) és a halhatatlanság adomá- nyánál is (3,4; 4,1) a test és lélek megkülönböztetése nélkül az egész embert nevezi meg. Ezért burkoltan feltételezi a test feltámadásának lehetőségét. A szerző két görög fogalmat használ annak alátámasztására, hogy az igazak sorsa nem fejeződik be a fizikai halállal, hanem dicsőségben, örökre Isten mellett lesznek és ju- talomban részesülnek. Halhatatlanság (athanaszia: Bölcs 1,15; 3,4; 4,1; 8,17; 15,3) és ro- molhatatlanság (aftharszia: Bölcs 2,23; 6,18-19) jellemzője a bölcsességet kereső igaz em- bernek. Ami a földön történik, az előkészíti az ember jövendő sorsát. A gonoszok is meg- kapják tetteik visszafizetését: büntetésben részesülnek az ítélet napján (Bölcs 4,20-5,23). Míg az igazak halhatatlan életre rendeltek, addig a gonoszok egész életmódjukkal a halál- ra kötelezik el magukat (Bölcs 1,16-2,5.6-12.17-19) és életük végül elenyészik. Úgy tűnik tehát, hogy a halhatatlanság csak az igazak sorsa. A Bölcsesség könyvében tehát egyértelműen megtalálható az a hitbeli meggyőződés, hogy Isten hatalma a halálon túl is fenntartja az életet, amely a hívő esetében a földön el- kezdett Isten-közösség boldog beteljesedése lesz. A földi élet előkészület a halál utáni élet- re, s mint ilyen erkölcsi indítékká válik az ember számára. Az emberi valóság természetét túlvilági állapotban a szerző nem tisztázza, a test feltámadása háttérben marad.32 3. A halottak feltámadása Amint már említettük a fogság utáni késői korban a zsidóságot különösen is foglal- koztatta az isteni jutalmazó és büntető igazságosság megvalósulásának problémája. A vi- lágban tapasztalható szenvedés és az igazságtalanság, majd a hívők mártíriuma a perzsa és de főként hellenista korban a makkabeusi háborúk idején elvezetett az apokaliptikus végidőváráshoz, és az eljövendő isteni uralomban való részesedés a hívek feltámadásához. JHWH az alvilág hatalmát a halottak feltámadásával töri meg. Az ember helyreállítása csak a feltámadás lehet, mert az ószövetségi hagyomány nem ismeri a testtől független lel- két, tehát az alvilág hatalmának megtörése és onnan a holtak kiszabadítása csak a teljes ember életre keltésével lehetséges. A halottak feltámadásáról szóló kijelentéseket az Ószövetség protokanonikus könyveiben a kutatók által egyértelműen elfogadott két apó- kaliptikus szövegben (íz 26,19; Dán 12,1-3), és az Ószövetség deuterokanonikus könyvei közül a 2 Makkabeusok könyvében (2 Makk 6,26; 7,9 köv.; 14,37 köv. és 12,43 köv.). A ha- lottak remélt eljövendő sorsában megjelenik erkölcsi motívum is. Mindezek olyan kijelen- tések, amelyek szerint JHWH a hívők feltámasztásával töri meg az alvilág hatalmát. Kommentár a Bölcsessség könyvéhez LARCHER, C, Le livre de la Sagesse oa laSagesse de Salomon I, (ÉB 1) Párizs 1983, II, (ÉB 3) Párizs 1984, III, (ÉB 5) Párizs 1985; - Tanulmányok a Bölcsesség könyve és a halál utáni élet témájáról: TAYLOR, R. J., 7716־ Eschatological Meaning of Life and Death in the Book of Wisdom l-V, ETL 42, Leuven 1966,72-137 old.; - LARCHER, C., Etudes stir la Livre de la Sagesse, Párizs 1969, 237-327 old.; - SCHMITT, A., Der frühe Tod des Gerechten nach Weish 4,7-19. Ein Psalmthema in weisheillicher Fassung: Freude an der Weisung des Herrn. Beiträge zur Theologie der Psalmen, (SBB 13) Stuttgart 1986, 325-347 old.; - RUPPERT, L,. Gerechte und Frevler (Gottlose) in Sap 1,1-6,21. Zum Nettverständnis und zur Akttialisiening alttestamentlicher Traditionen in der Sapientia Salomonis: Die Weisheit Salomos im Horizont biblischer Theologie, Hübner, h., szerk. (BThSt 22), Neukirchen-Vluyn 1993, 1-54 old. —— 46 ----
