Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A halál és az ember halál utáni sorsa az Ószövetség proto- és deuterokanonikus könyveiben
Teológia 1997. 3-4. szám RÓZSA HUBA A halál és az ember halál utáni sorsa az Ószövetség proto- és deuterokanonikus könyveiben A halál és a halál utáni sors témája a bibliai hagyományban A keresztény ember tudatát az emberi életről és az emberi sors végkimeneteléről alapvetően Jézus Krisztus szenvedése, halála és feltámadása határozza meg. Az e világban élő ember a betel jesedés felé tart, amely végérvényes formában a feltámadásban követke- zik be, amikor a feltámadt Krisztus dicsőségében részesedik. A beteljesedés és célba érés tehát csak a földi élet befejezése, a halál után következik be. A földi élet egyedülálló érté- két is az Isten országában elnyert beteljesedés adja meg, amennyiben a földi élet felkészü- lés az Istennél birtokolt örök üdvösségre. Ebből a szempontból meglepő, hogy az Ószövetségben - egyes késői írásokat és a hé- bér kánonba nem került ún. deuterokanonikus könyveket kivéve - az emberi élet kibonta- hozásának egyedüli helye a jelen világ, az izraelita a halál után már nem vár semmit, sőt az ember halál utáni állapota a jelenhez képest értéktelenebb. Az élet - a deuterokanonikus könyvek pl. a Bölcsesség és a 2 Makkabeusok könyve kijelentéseit kivéve - nem a túlvilág- ra szóló előkészületül szolgál, az embernek evilági életét kell úgy alakítani, hogy benne ér- je el teljes értelmét és beteljesedését. Míg az Újszövetség szinte valamennyi írásának kö- zéppontjában az eljövendő Isten országában elnyert beteljesedett boldog állapot áll, addig az Ószövetséget Izrael evilági történetének eseményei és vele kapcsolatos vallási és erköl- esi kérdések foglalkoztatják, az ember halál utáni sorsa csak marginális, szétszórt kijelen- tések formájában található, nemegyszer ellentmondásos jelentéstartalommal. Módszertani megjegyzések a halál és halál utáni sors témájának tárgyalásához Amikor az Ószövetség halálról, az ember halál utáni sorsáról és reményeiről szóló kijelentéseit elemezzük, három alapadottságot kell tudatosítanunk. Mindenekelőtt azt, hogy az Ószövetség embere is hitte, hogy személyes léte a halál után megmarad. Számára tehát a nagy kérdés nem az volt, hogy van-e a halál után túlvilági lét, hanem, hogy milyen az. Másodszor, az Ószövetség bibliai hagyományában mindig megtalálható az a hitbeli meggyőződés, hogy Izrael Istenének hatalma van az alvilág felett. Ehhez kapcsolódik majd az a remény, hogy JHWH ezt a hatalmát gyakorolni is fogja és megtöri a halál hatalmát, amely a bibliai hagyományban végső formában a halottak feltámadásának ígéretében jut kifejezésre. Végül pedig tudatában kell lenni a kinyilatkoztatás egyre mélyülő folyamatos27 ------------
