Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)

1996 / 3-4. szám - Nemeshegyi Péter: Krisztus a mi utunk

gosan befolyásolta a görög intellektualista gondolkodásmód, mely a testi eseményeket, tetteket, tapasztalatokat elhanyagolja. Az európai teológiában a főnév részesül előnyben az igével szemben. Ezért lett belőle igen statikus teológia.

Kadovaki egyik ismerőse megkérdezte Kari Rahnert: ״Miért nem létezik a keresztény- ségben az út teológiája?” Rahner ezt felelte: ״Azt nektek japánoknak kell megírnotok.” Kadovaki arra vállalkozott, hogy belekezd ennek a teológiának a megírásába. Célja egy- felől az volt, hogy japán módon tudja megélni és átgondolni saját kereszténységét. Más- felől azt is reméli, hogy kísérlete kihívást fog jelenteni a nyugati teológusok számára. Minthogy könyve egyenlőre csak japán nyelven létezik, nyugati teológusok még nem vettek tudomást róla. Talán rövid előadásom közvetíteni tudja az általa óhajtott kihívást.

Van persze Kadovaki teológiájának egy harmadik indítóoka is. Ez a II. Vatikáni Zsinat által meghirdetett teológiai inkulturáció követelménye. Idézzük az Ad Gentes határozat idevágó szövegét (kissé javított fordításban):

״A Krisztusba gyökerezett és az apostolok alapjára épített fiatal egyházak a megteste- sülés üdvrendjének mintájára csodálatos cserével átveszik a Krisztusnak örökségül adott nemzetek összes kincseit. Népük szokásaiból és hagyományaiból, bölcsességéből és tu- dásából, művészetéből és jártasságaiból felhasználják mindazt, ami képes megdicsőíteni a Teremtőt, szemléltetni az Üdvözítő kegyelmét és kialakítani a keresztény életet. Ennek a célnak eléréséhez szükséges, hogy minden egyes nagyobb kultúrkörben szorgalmazza- nak olyan teológiai tanulmányokat, melyek az egyetemes egyház Hagyományának fé- nyében újra megvizsgálják a Szentírásban feljegyzett és az egyházatyák és a tanítóhiva- tál által magyarázott isteni tetteket és szavakat. így világosabbá lesz, hogy a népek böl- cseleiét és bölcsességét felhasználva milyen utakon keresheti a hit a megértést, és hogy miképpen lehet összeegyeztetni a szokásokat, az életfelfogást és a társadalmi rendet az isteni kinyilatkoztatásban feltárt erkölcsi követelményekkel” (22).

Az, amit a zsinat ebben a szövegben kíván, nem egyéb mint a kereszténység inkulturációja. Ez a szó a zsinat után született. Én először egy kínai szentírástudóstól hallottam 1970 körül Hong Kongban. Magam voltam egyike az elsőknek, aki azt Euró- pában használta a Pápai Nemzetközi Teológiai Bizottság Einheit des Glaubens und Pluralität der Theologien (A hit egysége és a teológiák pluralitása) című nyilatkozatának német kiadásához csatolt tanulmányomban, melyben bemutattam Ázsiában a teológia inkulturációja terén történt néhány kísérletet. Ezekből megemlítek néhányat, melyek Kadovaki művét is jellemzik:

(1) Az ázsiai teológusok nem fogalomrendszer kidolgozására törekszenek, hanem ar- ra, hogy a konkrét embert elvezessék az evangélium egzisztenciális átgondolására, meg- tapasztalására és megélésére.

(2) Az ázsiai teológusok a transzcendens Isten immanenciáját hangoztatják. Az Isten cselekvő, önmagát adó Isten. Az Isten ״inhumanációja” vezet az ember ״divinizációjához”. Az Isten önzetlen, önfeláldozó, önkiüresítő szeretet.

(3) Isten szenved. Az Atyaisten mélységes fájdalommal adta oda szeretett Fiát a ke- reszthalálra. Az első teológus, aki az Atyaisten fájdalmáról írt, a japán Kitamori Kazoh volt.

(4) Az ázsiai teológusok számára a puszta gondolkodásnál fontosabb a tett. Ezért fék- tetnek nagy hangsúlyt a hit egzisztenciális megélésére.

Az utóbbi évtizedekben az európai teológiában is hasonló hangokat hallunk. Elég megemlíteni Hans Urs von Balthasar, Klaus Hemmerle, Eberhard Jüngel, Jürgen

3