Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Nemeshegyi Péter: Krisztus a mi utunk
Moltmann nevét. Kadovaki teológiai irányvétele tehát megfelel egy most induló irány- zatnak. Kadovaki könyvének alaptétele Kadovaki könyve három részből áll. Az első rész a Basó (1644-94) nevű japán haiku- költő alakját és gondolatvilágát mutatja be. Basó elhagyta békés otthonát; nagy szegény- ségben állandóan vándorló költő lett belőle. Halála is egyik vándorútján érte. Basó lété- nek teljes bevetésével, gyermeki egyszerűséggel követte a mindenség benső, mozgató, éltető alapenergiáját. Barátjának tekintett mindent és mindenkit. Igyekezett a mindent mozgató Útnak, a mindent formáló ősenergiának működését és szépségét meglátni és megrendültén megénekelni. A könyv második része a Dógen (1200-53) nevű neves Zen-mesterrel foglalkozik. Dógen, aki a japán vallási élet egyik legnagyobb személyisége, testi-lelki életét latba vet- ve igyekezett a Zen-meditáció által megtapasztalni a mindent egyesítő ősvalóságot. A könyv harmadik része, mely oldalszámban a műnek több mint a felét teszi ki, Jé- zust mutatja be, mint az Utat. Nem egy racionális magyarázatot akar kifejteni, hanem vezetni szeretné olvasóit, hogy megtapasztalják Utunkat, Jézust, és testestül-lelkestül in- dúljanak követésére. Kadovaki könyvében hiányzik az úton-járás fenomenológiai leírása. Valószínűleg ja- pán olvasói számára ez nem volt szükséges, de számunkra hasznos lesz néhány megjegy- zés. Az utat valaki készítette. Az útépítő nemcsak magának tört utat, hanem mások szá- mára is. Járt rajta ő, hogy mások is járhassák. Az úton vándorló ember az útkészítőnek és az első vándornak nyomaiba lép. Az út megbízható. Elvezet valahová. Az utat nem nézzük, hanem járunk rajta... Az útról nem eszünkkel gondolkodunk, ha- nem testestül-lelkestül járjuk azt. Amint az úton előrehaladunk, új meg új perspektívák nyflnak meg előttünk. Amit a völgyben járva még nem láthattunk, azt meglátjuk, ami- kor az út a hegytetőre ér. A vándorlásban vannak útitársainak. A vándorlás alatt találkozunk másokkal. Várat- lan arcok tűnnek fel előttünk és megszólítanak. Az úton járó nem állapodik meg szobájában. Előre néz, és halad. Nem egy helyben to- pogó ember ő, hanem utazó ember (Homo viator). Halad a cél felé, a cél elérésének re- ményében. Ilyen út-fenomenológiát tételez fel Kadovaki, amikor Jézusról, az Útról beszél. Kiin- dulópontja a Szentírásnak hittel történő olvasása. Az egész Szentírás megértésének kul- csaként János evangéliumának prológusát (1,1-18) választja, melynek isteni üzenetét elfogadja keresztény hittel. Ez a prológus vet fényt az ״Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6) szavak értelmére. A teológusok a múltban ebben a három szóban eres- cendo-t láttak. így például Ágoston szerint, a megtestesült ember-jézus az út: elvezet önmagához, aki, mint Logosz, az örök igazság és az örök élet. Ezzel szemben Kadovaki, a mai egzegétákkal egyetértésben, úgy vélekedik, hogy a három szó közül az Út-szón van a hangsúly. Tamás az útról kérdezősködött (14,5); Jézus fenti válasza után pedig így folytatja: ״Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (14,6b). Tehát megint egy úton 4
