Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)

1996 / 1-2. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiája és lehetséges forrásai (I. rész)

után küldi el az Atya adományát. Ennek a nézetnek az eredetét Ireneusznál találjuk. Krisztus emberségét fogantatása pillanatától eltöltötte a Lélek, minden előzetes érdem nélkül. Ez annyit jelent, amikor az Ige felveszi az emberi természetet a saját személyébe, közli vele a Szent Lelket, amely ennek az emberségnek kegyelem. Az ״assumptio” jelenti az ״unio”-t is, és egyik is, másik is kegyelem. ״Isten nagyobb kegyelme nem ragyoghatott volna ránk, mint hogy azt, akit egyszülött Fiának bírt, azt emberfiává tette, és fordítva is, az emberfiát Isten Fiává tette? Kutatsz az érdem után, kérded az okot, keresed az igazságosságot, és íme nem találsz mást, csak a kegyelmet”.41 ״A Közvetítő kegyelmét nyilvánítja ki azzal, hogy ezt mondja: ״ahogyan engem szeretett az Atya, én is úgy szereltelek titeket”....Eszerint tehát helyesen mondhatjuk, hogy mivel Isten természetéhez nem tartozik az emberi természet, Isten egyszülött Fiának személyéhez mégis a kegyelem által tartozik hozzá az emberi természet, és ez akkora kegyelem, hogy ennél nincs nagyobb, továbbá ehhez hasonlítható sincs”.42 ״Isten tehát temészetünket, azaz értelmes lelkünket és testünket az ember Krisztuséként felvette, egyedülállóan csodálatos felvétellel, vagy csodálatos egyedi módon, és ez kezdettől fogva igazságossága mindennemű megelőző érdeme nélkül Isten Fiáé lett, amióta kezdett ember lenni, hogy ez és az Ige, aki kezdet nélküli, egy személy legyen....Ez a születés teljesen ingyenesen kapcsolta személyi egységbe Istent és embert, a testet az Igével. Ezt a születést követték a jócselekedetek, de nem jócselekedetek érdemelték ki”.43 Az eszme megfogalmazódott Ágostonnál a pelagiánus vita előtt. A fentiekből az is következik, hogy ez az unio personalis kegyelme praedestinatiot is jelent - mint rámutat R. Bemard La prédestination du Christ total44 c. tanulmányában. Ágoston kegyelemtanának és predestinációs tanának is az igazi gyökereit itt kell keresni. Ennek elmulasztása szült már eddig is megannyi félreértést és félremagyarázást e téren. Az örök praedestianatio nemcsak azt foglalja magában, amit az időben kell megtenni, hanem a megteendők módját és rendjét is. A megtestesülés után Krisztus mediator, főpap.

Vajon Ágoston szerint a bűn nélkül is megtestesült volna az Ige? - teszi fel a kérdést nem alaptalanul É. Bailleux.45 A Szentháromságról c. művében erről nem nyilatkozik az egyházatya. Korai írásaiban a bűnt is inkább intellektuális tévedésként fogta fel, később módosult bűn-fogalma, lett jelentése a tudatos, szándékos ellenállás Isten akaratának. Ám bármennyire is hangsúlyozza a megtestesülést, az ember bűnbeesése nélkül nem lenne oka az Ige megtestesülésének állítására, csak megvilágosító ״megjelenésére”. Egyik beszédében46 kifejezetten mondja: a bűnösök megváltására jött el. A Mediator emberként csak áldozat, nem fejt ki isteni megszentelő tevékenységet, mert a

41 ״Nam quae maior gratia Dei nobis potuit illucescere quam ut habens unigenitum Filium, faceret eum hominis filium, atque ita vicissim hominis filium, faceret Dei Filium? Quaere meritum, quaere causam, quaere justitiam, et vide utrum invenies nisi gratiam”. Sermo 185,3, dátuma: 412-16 között hangzott el.

42 ״Nam dicendo ״sicut dilexit me Pater, et ego dilexi vos", gratiam mediatoris ostendit

.....Secundum hoc igitur

r

ecte possumus dicere, quod cum ad naturam Dei non pertineat humana natura, ad personam tamen unigeniti Filii Dei per gratiam perlinet humana natura; et tantam gratiam, ut nulla sit maior, nulla prorsus aequalis.” In Jo ev. tract. 82,4.

43 ״Deus ergo naturam nostram, id est, animam rationalem carnemque hominis Christi suscepit, susceptione singulariter mirabili vel mirabiliter singulari, et nullis justitiae suae praecedentibus meritis Filius Dei sic esset ab initio, quo esse homo coepisset, ut ipse et Verbum quod sine initio est, una persona esset....Ista nativitas profecto gratuita coniunxil in unitate personae hominem Deo, carnem Verbo. Istam nativitatem bona opera secuta sunt, non bona opera meruerunt.” De corr. et gratia 11,30.

44 Recherchcs Augusliniennes III, 1965,56.

45 La christologie dans le ״De Trinitate”, 234.

46 Sermo 175, Patrojogia Latina 38,945.

61