Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiája és lehetséges forrásai (I. rész)
világban, de hogy innen vette-e Ágoston közvetlenül, az nem biztos. Az ún. ״fides Damasi”-ban olvasható: ״perfectum suscepit hominem, nec amisit quod erat, sed coepit esse quod non erat”36 Tehát: a felvételben Isten nem szűnt meg Isten lenni, a felvett nem szűnt meg ember és Isten lenni egyszerre. Az ״ember” a természet praedicatuma, az ״Isten” szintén a természet praedicatuma, amely a felvevő Fiú személyére vonatkozik, kizárva az egyik másikba változásának lehetőségét. Az Isten formájában levő veszi fel a szolga alakját. Az ember formája ugyan a Szentháromság műve, de csak a Fiú lép ezzel a formával személyi egységre. Krisztus személye nem teremtmény, hanem Teremtő. Ám a Péld 8,22-őt Ágoston a Krisztus által felvett szolgaalakra, az emberségre érti: Az Úr teremtelt engem útjai kezdetén müveire....”. A felvett ember mégsem más, mint Isten tulajdon Fia, aki ugyanakkor Emberfia is lett. Isten Fia van, Emberfia lett. Olyan valami ez, mint Maximosz hitvalló tétele: Krisztus isteni létmódja a természetes, emberi létmódja természetfölötti. Ágoston továbbá kegyelmi alkotásnak tekinti ezt az egységet, amin az antiochiai teológiai álláspont buktatóinak ismerői nyilván megütközhetnek.37 Ez a kegyelmi egység az örök fiúság következménye, mert az örök Fiúban határozta el előre az emberi nem üdvözítését, minden emberi érdemtől függetlenül. Az isteni és az emberi természet egyesülése a személyben jön létre. Az pedig, hogy egy személy magáévá tehet egy természetet, ez onnan értendő, hogy a személyben olyan foglalatot lehet megpillantani, akinek karakterisztikumát az ontikus inkommunikabilitás privilégiuma adja.38 Krisztus egyetlen személyét kifejezetten vallja.39 Ez a formula: egy személyben a két természet, közeli a khalkhedoni dogmához, mely szerint egy személy két természetben.40 Szent Ágoston felfogása szerint Krisztus egyrészt kapja az Atyától a Szent Lelket, másrészt kiárasztja a Lelket az emberekre. Itt az ember-Krisztusról van szó, mert az O embersége fogant a Szent Lélektől és született Szűz Máriától. Majd mennybemenetele erant, redimeret (Gal 4,4-5). Proinde in forma Dei fecit hominem: in forma servi factus est homo. Nam si Pater tantum sine Filio fecisset hominem, non scriptum esset: Faciamus hominem ad imaginem et similitudinem nostram (Gen 1,26). Ergo quia forma Dei accepit formam servi, utrumque Deus et utrumque homo: sed utrumque Deus propter accipientem Deum, utrumque autem homo propter acceptum hominem. Neque enim illa susceptione alterum eorum in alterum conversum atque mutatum est: nec divinitas quippe in creaturam mutata est, ut disisteret esse divinitas; nec creatura in divinitatem, ut desisteret esse creatura". 36 FIAFIN, A. - HAHN, G. L., Bibliothek der Symbole und Glaubensregeln der Alten Kirche, Olms, Hildesheim, Nachdruck der Aut). 1847, 1962, 200 és 201, 276. A formula Ágostonnál: De act. contra Felicem 11,9-ben, amely 398-ból való. Ugyanezek a fordulatok Nazianzoszi Szent Gergelynél: Or. 2,23 PG 35,432 B; Or 37,2 PG 36,284 C.; Or 29,19. PG 36, 100 A. Nüsszai Szent Gergelynél, Contra Eunomium III,124,ed. JAEGER, W., Leiden 1960, GNO 11,45,19-24. 37 De Trin. XIII,18,24: ״El cum lego: Verbum caro factum est, et habitavit in nobis, in Verbo intelligo verum Dei Filium, in carne agnosco verum hominis filium, et utrumque simul in unam personam Dei (in una persona Dei- bizonyos szövegváltozat szerint) et hominis ineffabili gratiae largitate coniuctaum. Propter quod sequitur et dicit: Et vidimus gloriam eius, gloriam quasi Unigeniti a Patre, plenum gratiae et veritatis (Jn 1,14). Si gratiam referamus ad scientiam, veritatem ad sapientiam, puto nos ab illa duarum istarum rerum distinctione, quam commendavimus, abhorrere.” 38 ״L'union des natures divine et humaine se fait dans la personne. Qu une personne puisse s'approprier une nature, cela s'cnlcnd des que l'on voit dans la personne un englobanl qui se caractérise par le privilege de rincommunieabililé onlique", BA1LLEUX, E., La Christologie dans le ״De Trinitate", 227. 39 De Trinitate 1,7,14: ״Et in forma servi et in forma Dei idem ipse Filius unigenitus Dei Patris.” 40 Terminológiáját tekintve Ágoston nagyon hasonlít Nüsszei Szent Gergelyhez, aki egyformán elfogadja az ״egyesülés" és a ״felvétel" terminológiáját, csak Ágoston a ״keveredés”-! nem veszi az egyesülés vagy felvétel értelmében. Szóhasználata egészében inkább az antiochiaiakéhoz hasonlít, noha formulázásai meglepően Nazianzoszi Szent Gergelyt juttatják eszünkbe, amit azonban ebben a fejlődési szakaszában cáfol a tény, hogy Ágoston alig beszél ״keveredés"-ről a két természet egyesülése esetében, míg Nazianzoszi ezt a fogalmat a ״hénószisz" aequivalenseként használta. 60
