Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)

1996 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Jézus-kutatás mai állása

detét vette. A zsidó kutatás sajátossága az újszövetségi kortörténet vizsgálata a qumráni iratok, az apokrifek és a korai rabbinikus hagyomány alapján. ״A zsidó kutatás arra irá- nyúl, hogy mind politikai, mind szociális és gazdasági téren megvilágítsa a kortörténetet, s ezek előfeltételeiből adjon magyarázatot Jézus fellépésére és a kereszténység kialakulására.”36 A kutatók kizárólag a zsidóság kereteiben szemlélik és értékelik Jézus működését, s a zsidó történelem szerves részeként és kiemelkedő alakjaként mutatják be őt. A történeti Jézust elkülönítik ugyan a hit Krisztusától, szemléletmódjuk mégsem ugyanaz, mint a XIX. századi liberális Jézus-kutatásé volt. Ez utóbbi ugyanis az újkor gon- dolkodásmódjának és elvárásainak megfelelően próbálta feltárni a ״valódi” Jézust. A zsi- dó kutatás ezzel szemben a maga korába, az I. századi Palesztina kereteibe kívánja őt el- helyezni.

Századunkban a zsidó hagyományra épülő Jézus-kutatás első jelentősebb képviselő- je J. Klausner.37 Szerinte Jézus mint igehirdető, tanító és csodatevő működött, s kifejezet- ten messiási igényekkel lépett fel. A század második felében megjelent publikációk közül mindenekelőtt három jelentős zsidó teológus Jézus-könyvére tartom szükségesnek felhív- ni a figyelmet. D. Flusser törvénytisztelő izraelitaként mutatja be Jézust, aki közel állt a farizeusokhoz.38 P. Lapide szintén Jézus Tóra-hűségét hangsúlyozza, s azt állítja, hogy Jé- zus sohasem szegte meg a Törvényt.39 Sch. Ben-Chorin szerint Jézus kiemelkedő írástudó volt, Hillel és Sammaj mellett a harmadik nagy tekintély, aki nem tartotta magát messiás- nak, bár a messiási gondolat néha felvetődhetett benne.40 A zsidó Jézus-kutatást képviseli Vermes Géza könyve41 is, amelyet a következő pontban részletesebben is ismertetni kívá- nők. Előbb azonban néhány általános megjegyzést fűznék az említett művekhez. Kétségte- len, hogy a bennük bemutatott Jézus-kép idegennek tűnhet a keresztények számára. A zsi- dó szerzők azonban általában hangsúlyozzák, hogy nem romboló vagy ellenséges szándék- kai írnak, hanem a keresztényekkel való párbeszédet kívánják ezúton is előmozdítani.42 Ugyanakkor a keresztényeknek, főleg a szentírásmagyarázóknak és a teológusoknak tuda- tosítaniuk kell, hogy Jézus zsidó mivolta és a zsidó hagyományhoz való kapcsolódása olyan alapvető tény, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni, sőt Jézus ״gyökereinek” a vizs- gálatát a Jézus-kutatás szerves részének kell tekinteni. A Pápai Biblikus Bizottság ״Biblia és Krisztológia” című dokumentuma külön felhívja erre a figyelmet, és felszólítja a katoli- kus teológusokat, hogy kísérjék nagy figyelemmel a zsidó kutatók ez irányú kísérleteit43

36 LINDESKOG, G., ״Jesus als religiousgeschichtliches und religiöses Problem in der modernen jüdischen Theologie'': Judaica 6(1950) 210. Idézi PESCH, R,, ״Christliche und jüdische Jesusforschung”, 29.

37 Könyvét eredetileg héher nyelven adták ki (1922). Magyar fordításban is olvasható: KLAUSNER, J., Jézus, Bu- dapest 1993.

38 Vö. FLUSSER, D., Jesus in Selbstzeugnissen und Bilddokumenten, Hamburg 1968; magyar nyelven: Jézus. Az ókori zsidó irodalom és történelem tükrében, Budapest 1995.

39 Vö. LAPIDE, P., Der Rabbi von Nazareth, Trier 1974.

40 Vö. BEN-CHORIN, Sch., Bruder Jesus, München 1967.

41 Vö. VERMES G.,/1 zsidó Jézus. Ahogy egy történész az evangéliumokat olvassa, Budapest 1995.

42 Vö. BEN-CHORIN, Sch., Bruder Jesus, 12.; LAPIDE, P. - LUZ, U .,A zsidó Jézus. Zsidó tézisek, keresztény vá- laszok, Budapest 1994, 23. A Jézus személyéhez kapcsolódó párbeszéd lehetőségeihez vö. még: GNILKA, J., ״Ríflessioni di un eristiano sttll'immagine di Gesü tracciata da un ebreo contemporaneo": Pontificia Commissione Biblica, Bibbia e Cristologia, 201-221. (Gnilka tanulmánya a dokumentum hivatalos szövegéhez kapcsolt kom- mentárok között található.)

43 Vö. i.m. 27.

45