Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Jézus-kutatás mai állása
hogy a történeti kutatásban szubjektív elemek is közrejátszanak. A dokumentum H.G. Gadamer német bölcselőre hivatkozva állítja, hogy a történész sajátos érdeklődésének megfelelően bizonyos ״előzetes megértéssel” (Vorverständnis) közelíti meg kutatásának tárgyát, s az ״előzetes megértését” alkalmazza folyamatosan a szövegekre. A Jézussal kap- csolatos kutatásra különösképpen is érvényesek ezek a szempontok. ״Senki sincs ugyanis abban a helyzetben, hogy teljesen tárgyilagos módon tanulmányozza és fejtse ki Jézus em- berségét, a kereszthalállal végződő életútját, s azt az üzenetet, amelyet szavaival, tetteivel és egész személyiségével az emberekhez intézett. Ennek ellenére a történeti kutatás feltét- lenül szükséges ahhoz, hogy egyszerre két veszélyt is el lehessen kerülni: azt, hogy Jézust egyszerűen csak mitologikus hősnek tekintsék, és azt, hogy a Jézust mint Messiást és Isten Fiát elismerő hitvallás kizárólag egyfajta irracionális fideizmuson alapuljon.”14 d A történetiség kritériumai Mivel a történeti megközelítés sohasem mentes az egyéni szempontoktól, a túlzott szubjektivizmus elkerülése érdekében fontos, hogy a kutatás meghatározott, lehetőleg a történészek által más összefüggésben is alkalmazott elvek alapján történjék. Érdemes idéz- ni a Jézus-kutatásban nagy érdemeket szerzett német biblikus, H. Schürmann megállapí- tásait: ״Természetesen nincs előítélet-mentes kutatás. De van olyan kutatás, amely kész ar- ra, hogy saját előfeltételeit mindig újra megkérdőjelezze, ellenőrzés alá vonja, s ezáltal kri- tikus önmagával szemben. Módszerkritikára van szükség.”15 Az utóbbi évek Jézus-kutatásában nagy teret szenteltek az ún. történeti kritériumok felállításának. Már E. Käsemann azon a állásponton volt, hogy pontosan meghatározott is- mérv alapján kell elkülöníteni a húsvét előtti anyagot a húsvét utáni értelmezésektől.16 Sze- rinte azok a részek tekinthetők jézusi eredetűnek, melyek sem a korabeli zsidóság hagyó- mányából, sem pedig az ősegyház felfogásából nem vezethetők le. Más kutatók elfogadták ugyan ezt a kritériumot - az ún. különbözőség (diszkontinuitás) kritériumát -, de hangsú- lyozták, hogy csak erre alapozva egyoldalú Jézus-képet kapunk. Igaz ugyan, hogy a kritéri- um által Jézus eredeti, senki máshoz nem hasonlítható arculatát ismerhetjük meg, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jelentős történeti személyiségeknél nemcsak a kör- nyezettől való eltérés, hanem a környezetbe való beilleszkedés is meghatározó jellegű. Szükséges tehát a kritériumok körének a bővítése.17 Manapság általánosan elfogadott a ״többszörös tanúsítás” kritériuma. Ha egy ese- mény vagy mondás több, egymástól hagyománytörténetileg független szentírási szövegben is megjelenik, akkor jogosan gondolhatunk arra, hogy hiteles történeti emlékkel állunk szemben (pl. az Eukharisztia alapítása). Többszörös tanúsítást jelent az is, ha egy-egy adat különböző műfajú szövegekben (példabeszéd, vitabeszéd, csodaelbeszélés stb.) szerepel (pl. Jézus nyitottsága a bűnösök felé). A biblikusok és a teológusok igen fontosnak tartják az ״összhang” (konformitás) kritériumát is. E szerint hitelesnek tekinthetjük azokat a tör- téneteket és mondásokat, amelyek a fentebb említett kritériumok által elkülönített anyag- gal, vagyis Jézus alapvető üzenetével és sajátos magatartásával összhangban állnak. Az 14I.m. 22. 15 SCHÜRMANN, H., Jesus. Gestalt und Geheimnis, Paderborn 1994, 365. 16 KÄSEMANN, E., ״Das hohlem des historischen Jesus", 144. 17 A kritériumokhoz vő. LENTZEN-DEIS, E, ״ Kriterien für die historische Beurteilung der Jesusüberlieferung in den Evangelien": KERTELGE, K., Rückfrage nach Jesus, 78-117.; LATOURELLE, R., A Gesü attraverso i vangeli, 242-271.; EGGER, W., Methodenlehre zum Neuen Testament, Freiburg 1987,195-200.; KERESZTY R., Jézus Krisztus, 23-28. 39
