Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Erdő Péter: A püspökök megválasztása a Decretum Gratiani szerint
(Breviarium canonum, cap. 11), amely szerint a püspök megválasztásához elegendő a szé- kesegyház klerikusainak döntése. Gratianus szerint a helyzet megváltozott, mert az új egyetemes zsinat előírta a szerzetes klerikusok részvételét is magában a választásban: Cum ergo expremissis auctoritatibus cunctis liqueat electionem clericorum tantummodo esse, queritur; quorum sit ipsa electio, an clericorum maioris ecclesiae tantum, an etiam religiosorum aliorum, qui in eadem duitate fuerint? Sed (sicut in breuiatione canonum Fulgendi, Cartaginensis ecclesiae diaconi, inuenitur) septimo concilii Nicensi et Macerensi concilio statutum est, ut ad eligendum episcopum sufficiat ecclesiae matricis arbitrium. Nunc autem sicut electio summi Pontificis non a Cardinalibus tantum, immo edam ab aliis religiosis clericis auctoritate Nicolai Papae est facienda, ita et episcoporum electio non a canonicis tantum, sed edam ab aliis religiosis clericis, sicut in generali sinodo Innocenti! Papae Romae habita constitutum est.21 Kik voltak tehát ezek a ״vallásos férfiak” (religiosi viri)? - Gratianus látásmódja sze- rint, aki - mint a fent idézett szövegben láttuk - e vonatkozásban klerikus szerzetesekről (religiosi clerici) beszél, úgy tűnik, hogy a szó szoros értelmében vett szerzetesek voltak, minden bizonnyal monachusok. Maga a II. Lateráni Zsinat kánonja - Gaudemet által mél- tán hangsúlyozott szándékos terminológiai pontatlansága ellenére22 - ezeket a viri religiosi néven említett személyeket egyszerűen szerzeteseknek (religiosi) is mondja. Nincs is ebben semmi meglep», hiszen a religiosus szónak az a jelentése, mely szakkifejezési értelemben szerzeteseket jelöl, már Nagy Szent Gergely pápa kora óta elterjedt volt.23 Egyébiránt Gratianus művében másutt is kedvezni látszik a monachusok érdekeinek, így például ak- kor, amikor a szerzetesek püspökké való kinevezésének lehetőségéről van szó (vö. C.16 q.l d.p.c.36; d.p.c.39).24 Különben a Decretumban Gratianus a religiosus szót több különböző értelemben használja,25 néha úgy is mint a monachus szinonimáját.26 Nem világos azonban, hogy Gratianus vagy maga a II. Lateráni Zsinat minden kiéri- kus szerzetesre akarnak-e utalni, aki csak az egyházmegyében van, vagy csupán néhány képviselőjükre. Stanley Chodorow mind Gratianusnak, mind a Zsinatnak ezeket a szőve- geit a korabeli vita összefüggésében interpretálja. Figyelembe veszi különböző egyházme- gyék korabeli gyakorlatát is, mely szerint az apátok kezdtek részt venni a püsp»k megválasztásában.27 Még ha a viri religiosi kifejezés jelentésének csupán az apátokra való korlátozását az idézett szövegek nem támasztják is alá, meggyőzőbbnek látszik az a véle- mény, amely szerint a 63. distinctio megfelelő rendelkezését a Decretum 16. Causájával összefüggésben kell magyarázni. A Decretum megszerkesztését közvetlenül megelőző években csakugyan intenzív vita folyt a monasztikus szerzeteseknek az egyház vezetésében való részvételéről. Ebben az összefüggésben a religiosus szót Gratianus korának szerzői monasztikus szerzetes értelmében használták. így tett például Szent Bernát is, aki egy 1144-ben kelt levelében így ír: Expectandum proinde suffraganeorum concilium 21 Ed. FRIED13ERG, Ae., Corpus luris Canonici. Pars prior. Decretum Magistri Gratiani, Lipsiae 1879, coll. 246- 247. 22 GAUDEMET, Le gouvernement 61. 23 Vö. MIERMEYER, J. E, Mediae latinitatis lexicon minus, Leiden 1984, 907, v. religiosus, n. 1. 24 Vö. GAUDEMET, Legouvernement 81. 25 Vö. REUTER, T - SILAGI, G., Wortkonkordanzzum Decretum Gratiani (Monumenta Germaniae Historica, Hilfsmittel 10), München 1990, IV, 3998-4002. 26 így pl. a D.32 c.14 summariumában, ahol Gratianus mester a szerzetesi öltözéket religiosus habitus néven említi, ugyanakkor a fejezetben magában ugyanarra a dologra a habitus monachi elnevezést találjuk. 27 CHODOROW, Christian Political Theory 202. 17
