Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)

1996 / 3-4. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiájának lehetséges forrásai (II. rész)

döntően szotériológiai volt, amelyet lassan váltott fel - Nüsszai Gergely Antirrheticusában - az érvelés a személy egység mellett. Ez már megvan ebben az antiapollinarista értekezés- ben.

7. Antiapollinarista helyek a Tractatus in loannem-ben

Szent Ágoston lehetséges görög forrásainak számbavételénél nem tekinthetünk el egy eddig kevéssé méltányolt területtől, nevezetesen a homiletikus anyagtól. Ebben a műfaj- ban szinte természetesek a kölcsönzések, a ״vándorelemek”, ugyanakkor nem kérhető szá- mon az idézés pontossága, mivel a beszédeket a hallgatók írták le. Azt a rétor utólag vagy átnézte, vagy nem. Éppen ezért a beszédek a kéziratos tradícióban néha nagyon eltérőek terjedelem szempontjából, mert a gyorsírók annyit írtak le, amennyit meg tudtak jegyezni. Szentírást magyarázó beszédeihez Ágoston szerette volna felhasználni a görög szerzőket, azt azonban nem tudjuk, mennyire fért hozzájuk. Ezekben a beszédekben is kitért az egy- házatya aktuális teológiai kérdésekre, a lehető legrövidebb és legérthetőbb formulázásra törekedve. Elsősorban a krisztológiai tartalmú ״kitérők” érdekelnek bennünket, de adott esetben meg kell állni egy-egy olyan részletnél is, amely feltűnő hasonlóságot mutat vala- melyik görög szerző művével.

Nagy beszédsorozatát Szent János evangéliumáról 407-408-ban, vagy a későbbi - valószínűbb - datálás szerint 416-17-ben tartotta. Miért tartjuk fontosnak ezt a művet? Mert ehhez ugyan milyen latin forrása lehetett? Semmilyen. Ugyanakkor ez az az evangé- lium, amelyet mind az ariánus viták, mind az apollinaristákkal folytatott kontroverziában nagyon sokat idéztek. Ez az utóbbi időpont a valószínűbb. Az egyik beszédben mondja Ágoston:״A megcsömörlött ember így szól magában: Miért viseljem el, hogy ellentmonda- nak nekem, miért viseljem el azokat, akik rosszal fizetnek a jóért? Én tanácsot akarok ad- ni nekik, ők meg el akarnak veszni; a viszálykodásokkal emésztem fel életemet, nincs bé- kém, ráadásul ellenségeimé teszem azokat, akiknek barátaimnak kellene lenniök, ha ta- nácsadójuk jóakaratát észrevennék. Miért kell nekem mindezt elviselnem? Magamba for- dúlok, magamban leszek: Istenemet fogom hívni. Fordulj magadhoz, ott fogod találni a vi- szályt: ha kezdted Istent követni, ott találod a viszályt.”45 Az idézett hely igen hasonlít Origenész Jeremiás-homiliájának soraihoz.46 A 14. homilia (Jeromosnál 10. homilia) ele- jén is idézi Jeromos Jeremiást: ״Nem szólok, nem is említem az Úr nevét!’’. Ez a részlet már

45 Tract, in ev. Jo. 34,10: ״Plerumque homo taedio affectus, dicit apud semetipsum: Quid mihi est pati contradictores, pati eos, qui reddunt mala pro bonis? Ego volo consulere, illi volunt perire: consumo vitam meam litigando; pacem non habeo; inimicos insuper facio, quos amicos habere deberem, si benevolantiam consulentis attenderent: quid mihi est ista perpeti? Redeam ad me, mecum ero: Deum invocabo. Redi ad teipsum, ibi invenis rixam: si coepisti Deum sequi, ibi invenis rixam.”

46 Horn in Jer. XIV,16 (GCS, Origenes Werke 111,122,12 kk): Kaxa novae; EK«0r|pqv....oxav xov xcav ßiov ptpcapsOa, coaxs pr! Etvat avaKE'/_mpr|K0xa auxov Kai Kpsixxova kui gijaipsxov napa xou<; noXkovq, סט Sovauai /or/:: iv: Kaxa novae £Ka0T|pT|v. snav 8e o ßtoc; poo ysvqxat Soapipqxoq.cöaxE un xt]/ukouxov ־/Evsaöat, <05 prjScva Jiapankqatov Etvai poo xco 081ף, xm koyco, xau; npuJtr.cn, xr! ao<|>1a, xoxs öovapai /.£- yctv napa xo povoa Etvai xoioaSs Kát pr!8sva ptpqaaaOat ps: xo Kaxa nova- KKaOquqv. E^saxtv ouv Kai pr! ovxa as Jtpsaßuxspov Kat.pr] ovxa as EtttaKottov pr|8e xtvt xtpr! £KK/,r|a1a1rx1kT| xfixipppsvov euieiv xouxo, xo Kaxa flováé ::naüpupv ~p/.!oaa1 Kai ßiov avaXaßstv coaxs eitieiv: Kaxa novae cKa0r!ppv. Még jobban hasonlít Ágoston soraihoz a Horn Ier .XX, 19,8 (GCS, Origenes Werke III, 189, 31-190,5.): ...סט pr! kakqaco exi sni xa> ovopaxt aoxoo; /n;־p:1 oטv r.r.xovOai.- xt av0p®711vov, o Kat ripsu; nokVxKiq 7tEnov0Evat.

49