Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiájának lehetséges forrásai (II. rész)
״hússá és körömmé” vált volna a megtestesülés folyamán (XV,4).- Már megállapítottuk, hogy mindezt Ambrus is magáévá tette, és hangoztatta, mindezt Ágoston ismerte, tudta, de szemléletmódja további fejlődési fázist tükröz. Nyilvánvaló, hogy olyan fontos dokumentum, mint a 362-ben kelt Tomus ad Antiochenos41 ismert volt egész Keleten, de Nyugaton is. Athanasziosz fentebb ismertetett nézeteit tömörítette, tette népszerűvé. Érvei minden görög szerzőnél is megtalálhatók. Jel- legzetessége: a Jn 1,14-et és a Fii 2,5-7-et mindig együtt exegetizálja. Ugyanezt találjuk Ágostonnál is. A Tomus 11. fejezete hitvallás, amely kiterjed nemcsak a szentháromsági személyekre, hanem a megtestesülés kérdésére is. Fontos mű a De incarnatione contra Ari a nos,42 amelynek athanaszioszi szerzőségét sok- szór megkérdőjelezték, ma azonban hiteles írásának tartjuk. Ágoston szempontjából ez azért fontos, mert a hippoi püspök véleménye szerint az unio hypostatica kegyelem volt Krisztus emberi természete számára, úgy tűnik, hogy az 5. század eleji viták során ״novum quid”, de nem az, mert a De incantatione 989A-ban mondja, hogy nem az Isten Igéje kap- ta azt a kegyelmet, hogy Istennek hívják, hanem az O teste, amely vele együtt átistenült. Ugyanezt folytatja, amikor azt mondja, nem a dicsőség Ura dicsőült meg, hanem a dicső- ség Urának teste (989 B). A mű fontos és Ágoston teológiája szempontjából sem közöm- bős kitétele: az Atya Fia és Igéje egyesült a testtel, testté lett, tökéletes emberré, hogy mi emberek a Lélekkel egyesülve egy Lélekké legyünk (996 C). Ez Ágoston corporatív- Krisztus-eszméjének alapja. Meg kell jegyezni, Baszileiosz Hont is Ps 48 szintén mondja43: ״...xr|v okxapirogaoxoo 7tpoc ך pác auyKaxaßaaiv...”. Ez a hely mutatja, hogy a nézet, miszerint a személyi egység Krisztus embersége számára kegyelem, nem olyan új ágostoni nézet, amint T. J. van Bavel is vélte, hanem megtalálható volt Athanasziosz és köre írásaiban. Kérdés, hogy innen me- rített-e Ágoston meggyőződését, bár meglehetősen későn aktualizálódott nála a gondolat, éppen a pelagiánus viták során, amikor intenzívvé váltak kapcsolatai és érdekeltségei a ke- leti püspökökkel. A Pseudo-Athanasziosz Contra Apollinarium44 jóval Athanasziosz halála után íródott, de az alexandriai pátriárka szellemi javaiból állította össze a névtelen szerző. Arra csak emlé- keztetnünk kell, mennyire magától értetődő volt Athanasziosz tekintélye, hiszen Ágoston halálos ágyán is rá hivatkozott. Ebben az írásban semmi újat nem találunk a már eddig tár- gyaltakhoz képest, jelentősége a divulgálás. Amiért mégis érdekes, hogy terminológiája már igen vegyes, bár athanaszianoszi elemekből építkezik, de már használja a ״henószisz”, a ״hüparxis” fogalmakat, amelyek közül az utóbbi Ikonioni Amphilokhiosz kedvenc fogai- ma volt. Mivel a mű egyeztetni látszik az alexandriai és az antiochiai terminológiát, azt a benyomást kelti, mintha Nüsszai Szent GergelyAntirrheticusa korában íródott volna. Ágos- ton éppen erre a kérdésre koncentrált: a személyi egyesülés vagy egység kérdése. A fenti áttekintés annyit megmutat, hogy a görög Keleten sem olyan könnyű elkülöníte- ni a teológiai ״vándorelemektől” az egyéni adalékokat. A szentírási idézetek állandósult csoportosítása mutatja, hogy már iskolás (scholasticus) gyakorlatról van szó. Az összes antiapollinarista írás mögött feldereng a közös ős: Athanasziosz. Az ő érvelése azonban » PG 26:804-809. <2 PG 26:984-1028. « PG 29:441B. « PG 26:1093 kk. 48
