Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiájának lehetséges forrásai (II. rész)
5. Ágoston cs Epiphaniosz Minthogy Ágoston kivételesen arról nyilatkozott, hogy Epiphaniosztól függ, ezért a két rövid fejezetet érdemes egymás mellé tenni. Ágoston: ״Apollinaristas Apollinaris instituit, qui de anima Christi a Catholica dissenserunt, dicentes, sicut Ariani, Deum Christum carnem sine anima suscepisse. In qua quaestione testimoniis evanglicis victi, mentem, qua rationalis est anima hominis, defuisse animae Christi, sed pro hac ipsum Verbum in eo fuisse dixerunt. De ipsa vero eius carne sic a recta fide dissensisse perhibentur, ut dicerent carnem illam et Verbum unius eiusdemque substantiae, contentiosisime asserverantes, Verbum carnem factum, hoc est, Verbi aliquid in carnem fuisse conversum atque mutatum, non autem carnem de Mariae carne fuisse susceptam.”38 ׳ Epiphaniosz : Aipoipixat ot kou A7toM.1vap1xa1, or pq xsA-stav xqv too Xptaxoo BvavTpwnqaiv opo/.oyoovxcq. cov xtveq opoouatov xq 9q Bsoxqxi xo acopa Ái'.yooaiv. Exo/.pqaav 8e 710xe xiveq sc aoxcov Kav xooxo emsiv, oxi vpo^qv ook E1Xq<|>6v o Xpiaxoc, Kav xooxo qpvoovxo. Tive!; 8e 81a xoo pqxoo xo, O Aoyoq aapE, eysveTO, 871epev80psv01, xo a7to Kxiaxqq aapKoq, xooxeaxi Maptaq, (xo) aapKa aoxov etA.q(j>eva1.povov (fii/aovr.iKCoc ekeyov xov Aoyov aapKa yeysvqaOai. oaxspov Siavooopsvoi, ook 018a 8 o xi, voov aoxov (|>aa1 pq siAq^evai.39 A két szövegből kitűnik, hogy mennyire egyezik, mégis mennyire függetlenül alakítja Ágoston forrását. Beledolgozta, ha igen tömören is, minden korábbi ismeretét, már amennyire ajánlatos volt ilyen rövid szövegben. Az ariánusokról írt fejezetben is már a kö- vetkező aktuálisabb eretnekségere, az apollinarizmusra koncentrál. Azt kell mondanunk, hogy Ágoston szinte korábban rájött az apollinarizmus és arianizmus összefüggéseire, mint a keletiek. Az ariánus fejezetben kifejezetten utal már saját olvasmányaira! Itt már elég messze vagyunk a 82. levél röstellkedő vallomásától: ״ezek közül én egyet sem olvastam.” Az viszont megfigyelhető, hogy Ágoston igen körültekintően, kínosan pontosan fogalmaz, meg akarván felelni a görög terminológiának! Példa rá, hogy a opoouaioq-1 nem fordítja minden meggondolás nélkül a Marius Victorinus óta bevett latin ״consubstantialis”-sal, hanem körülírja ״unius eiusdemque substantiae”-val. Mert már Szent Ambrus is magya- rázta a terminust, és igen fontos volt a xauxoxqq, xooxo, amit már a milánói püspök ״idem ipse”-vel adott vissza. Az újplatonikusokat kiválóan ismerő Ambrus sem elégedett meg Marius Victorinus terminológiájával, hanem saját nyelvérzékére hallgatott. Ha Ágoston helyenként körülményes terminológiát használ, akkor nem kell-e arra gyanakodnunk, hogy ez éppen a görög források használata miatt volt? Hogy miért nem volt ugyanaz a opoooatoc és a latin ״constubstantialis”? Mert a latin terminus a görög Koivmvta-nak megfelelt ugyan, de nem a ״homoúsziosz” fogalmának. Fiút és a Szent Lelket, vagy, hogy kifejezettebben mondassák, ugyanazon lényegűnek, amit a görögök ouoia- nak neveznek, hanem a Fiút teremtménynek, a Szent Lelket meg a teremtmény teremtésének tartják, azaz, szerintük a Fiú teremtménye. Abból a szempontból már kevésbé ismertek, hogy szerintük Krisztus csak lélek nélküli testet vett fel, nem is találtam ellenük erre vonatkozólag senkinél semmit, hogy valaha is vitatkozott volna. Ám, hogy ez igaz, arról Epiphaniosz sem hallgat, és én magam bizonyos írásaikból és értekezéseikből a lehető legbiztosabban megtudtam. Tudjuk, hogy a katolikusokat újrakeresztelték, hogy a nem katolikusokat is, azt nem tudom”. 38 PL 42;40. 3« PG 42:873 C. 46 =
