Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiájának lehetséges forrásai (II. rész)
vagy Nüsszai Szent Gergely Antirrheticusaé. Ahogyan a ״caro” = ״homo” pars pro toto ál- lítása mellet érvel ószövetségi helyekkel, az is Nüsszai Szent Gergelyre emlékeztet. A 412-ben írt De gratia Novi Testamenti c. művében (=Ep CXL,12.)36 írja: ״Mi azonban változékonyak lévén, az Igében való részesség révén jobbakká változunk; az Ige viszont lé- vén változatlan, semmilyen silányabba nem változik át, az értelmes lélek közvetítésével lett a test részese. Nem úgy volt, mint az eretnek apollinaristák állítják, hogy az ember Krisz- tusnak vagy nem volt lelke, vagy értelmes lelke nem volt, hanem a maga módján az írás, a testtel jelölte az embert, hogy még inkább kinyilvánítsa Krisztus alázatosságát, nehogy bár- ki a test szót kerülje azt vélve, hogy az valami méltatlant jelent, de azt se gondolja, mivel meg van írva, ״meglátja minden test Isten üdvösségét” (íz 52,10), hogy itt nem kell érteni a lelket. Hiszen az ״Ige testté lett” semmi mást nem mond, mintha annyit mondana: Isten Fia emberfia lett. Aki miközben Isten formájában van, mint az apostol mondja, Istennel való egyenlőségét nem tekintette zsákmánynak, hisz nem is volt bitorlás, hogy zsákmánynak le- hetne mondani, hanem természetében benne volt, hogy egyenlő: kiüresítette azonban ön- magát, nem veszítve el az Isten formáját, hanem felvéve a szolga alakját; magalázta magát, engedelmes volt mindhalálig, egészen a kereszthalálig (Fii 2,6-8). Vigyázz, nehogy valami- képpen ne a Háromságot, hanem négyességet vezessenek be. Ahogyan ugyanis nem sza- bad növelni a személyek számát, amikor az Igéhez járul az ember, hogy egy legyen a Krisz- tus. Azt olvassuk tehát, hogy ״az Ige testté lett”, hogy ennek a személynek egyetlenségét értsük ezen, nem azért, hogy gyanítsuk, testté változott az istenség”. A szentírási idézetek, az íz 52,10, a Jn 1,14 és Fii 2,6-8 ugyanígy egy blokkban fordulnak elő a kortárs görög szerzők (Nazianzoszi és Nüsszai Gergely) írásaiban is. A ״caro”=״homo” azonosítás is. Közös az említett görög szerzőkkel a ״non formam Dei amittens, sed formam servi suscipiens”. A Háromság négyességé bővítésének veszélyéről egyformán tudnak.37 36 PL 33;542״ .43־Nos autem mutabiles in melius commutati participes efficimur Verbi: Verbum autem incommutabile nihil in deterius commutatum, particeps camis effectum est rationali anima mediante. Neque enim homo Christus , ut Apollinaristae haeretici putaverunt, aut non habuit animam, aut nem habuit rationalem; sed more suo Scriptura, ut Christi humilitatem magis ostenderet, ne camis nomen quasi indignum aliquid refugisse videretur, carnem pro homine posuit: neque enim quia scriptum est, ״Videbit omnis caro salutare Dei” (Is 52,10), animae ibi non sunt intelligendae. Nihil proinde aliud dictum est, ״Verbum caro factum est”, quam si diceretur, Filius Dei filius hominis factus est. Qui cum in forma Dei esset, sicut dicit Apostolus, non rapinam arbitratus est esse aequalis Deo, neque enim usurpationis erat, ut rapina diceretur, sed naturae inerat, ut esset aequalis: semetipsum tamen exinanivit, non formam Dei amittens, sed formam servi suscipiens; humiliavit semetipsum, factus oebediens usque ad mortem, mortem autem crucis (Phil 2,6- 8). Vides quemadmodum ne non Trinitas, sed quaternitas inducatur. Sicut anim non augetur numerus personarum, cum accedit homo Verbo, ut sit unus Christus. Legitur itaque, Verbum caro factum est, ut intelligamus huius personae singularitatem, non ut suspicemur in carnem mutatam divinitatem.” 37 Antiapollinarista formulák találhatók Ágoston szinte minden művében: De anima et eius origine 1,18,31. PL 44;492-93, amely írása 421-ből való; Quaestiones in Heptateuchum II,25-ben. PL 34;604, amely 419-ben íródott; Enarr. in Ps. 29,11,2 PL 36;217-18, 420-ból való, a megadott szövegrészben ״....fuisse quamdem haeresim....aliud quam caeteri homines” görög terminust is magyaráz Ágoston:״Illi igitur haeretici dixerunt Dominum nostrum Jesum Christum non habuisse mentem humanam, et illud, quod /.oyucov Graeci dicunt, nos dicimus rationale, unde homo ratiocinatur, quod non habent caetera animalia...”. A hely mindenesetre görög források ismeretéről tanúskodik, mutatja, hogy az egyházatya utolsó két-három évtizedében adott a tér- minológiai egyeztetésre is. De bono perseverantiae 24,67. PL 45;1053-54, amely 429-ből való. Érdekes, amit Ágoston a De haeresibus 49-ben az ariánusokról és apollinaristákról mond (PL 42;40), főleg, ha összevetjük Epiphaniosz eredeti szövegével (PG 42;873 C). ״Az Ariusról elnevezett ariánusok abban az igen nevezetes tévedésben vannak, hogy nem akarják egy és ugyanazon természetűnek és lényegűnek elismerni az Atyát és a 45
