Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiájának lehetséges forrásai (II. rész)
Ágoston Fortunatianushoz 413-ban írt levele21 említi ״Gergelyt is, a szent keleti püspö- köt”, aki szerint a láthatatlan Isten, amikor a pátriárkáknak megjelent, mint pl. Mózesnek is, akivel szemtől-szembe társalgott, akkor láthatatlanságának megőrzésével valamilyen látható anyag felvételével láthatóvá tehette magát. Még senkinek sem sikerült eldönteni, hogy Nazianzoszi Szent Gergelyről, vagy Nüsszai Szent Gergelyről beszél-e Ágoston. Mindkét Gergely számos helyen értinti ezt a kérdést. Ambrust is említi itt Ágoston, mint aki ugyanazt mondja, mint a keleti püspök. Ha csak latin közvetítéssel tételezhetjük fel Gergely ismeretét, akkor Nazianzoszi Szent Gergely Rufinus által lefordított apokrif 49. beszédét vehetjük alapul. Esetleg összetévesztette Elvirái Gregoriussal? Ambrus számos helyen foglalkozik Mózes alakjával, mindenütt Nazianzoszi Gergely hatása fedezhető fel nála.22 Aquileiai Rufinus latinra fordította Baszileiosz De fide c. beszédét, amelynek egy- két helye szintén foglalkozott Mózes istenélményével.23 A 428-ban írt Opus imperfectum contra Julianum IV,47-ben ezt írja Ágoston: ״A szent emlékezetű ciprusi püspök, Epiphaniosz, mondja abban a kisebb művében, amelyet az eretnekségekről kiadott, hogy az apollinaristák közül némelyek Urunk Jézus Krisztusban a testet az istenséggel egylényegűnek állították, mások viszont tagadták, hogy lelket is fel- vett volna, ismét mások, mivel mondva van, ״Az Ige testté lett” (Jn 1,14), úgy vélték, nem a teremtett testből vett fel testet, vagyis Máriától, hanem az Ige lett a test; végül már igazán nem tudom, mit gondoltak, amikor állították, hogy nem vett fel értelmet. Amit tehát te ál- lítasz, hogy az apollinaristák tartották azt, hogy Krisztusban nem volt meg a testi érzéklés, és hogy ők őt szenvedésmentesnek hirdették, eddig még soha nem olvastam, csak ebben a te könyvedben, nem is hallottam soha senkitől. Mivel azonban azt látom, törekszel rá, hogy bárhová kiterjeszd hiábavaló beszédedet, hogy miközben szószátyár vagy, gondolatokban bővelkedőnek látszódj, ezért gyorsan megfelelek: Bárki akár azt hiszi, amit fentebb emlí- tettem, hogy az apollinaristák mondják, akár azt, hogy Krisztusnak nem volt testi érzéklése, tehát ezért szenvedésmentes volt, anathéma legyen. Hogy te is felismerhesd: Bárki, aki azt hiszi, hogy Krisztus teste a Lélek ellen kívánkozott, anathéma legyen.”24 Eb- ben a késői művében Epiphaniosz Anakephalaiósziszára hivatkozik mint forrásra. Ugyan- ebben az évben adta ki Ágoston De haeresibus c. művét, amely Epiphaniosz opusculuma 21 Ep. 148,10. PL 33; 626: ״Gregorius etiam, sanctus episcopus orientalis, apertissime dicit Deum natura invisibilem, quando patribus visus est, sicut Moysi, cum quo facie ad faciem loquebatur, alicuius conspicabilis mataeriae dispositione assumpta, salva sua invisibilitate videri potuisse. Hoc est quod etiam noster dicit Ambrosius”. 22 In Ps CXVIII Exp. PL 14;1330BC.1301AC; 1149D-1150A; 1132D-33 A. Vö. Greg. Naz. Or 37,23־. PG 36;2S4B-85AB; Or 32,16-17. PG 36;191C-192C. 23 Megjegyezzük: ha Ágoston Mózes-helyeit, nemcsak ezt az egyet, hanem lehetőleg mindet összevetnénk a Nazianzoszi és Nüsszai Gergelynél felelhető Mózes-helyekkel, akkor lehelne megbízható képet nyerni arról, hogy kinek a felfogására hivatkozik Ágoston. 24 ״Sanctae memoriae Cyprius episcopus Epiphanius in opusculo quod de haeresibus edidit, dixit Apollinaristarum quosdam in Domino Jesu Christo divinitati corpus consubstantiale dixisse; alios autem negasse quod animam sumpserit; alios propter quod dictum est, Verbum caro factum est (Jn 1,14) contendisse, nem cum carnem sumpsisse de creata carne, id est, Mariae, sed Verbum carnem factum; postea vero nescio quid cogitantes dixisse quod non sumpserit mentem. Quod ergo affirmas Apollinaristas asseverasse in Christo sensus corporis non fuisse, cumque illos pronuntiasse impassibilem; nec uspiam legi, nisi in hoc libro tuo, nec aliquando ab aliquo audivi. Sed quoniam video te quaerere ubi expandas vaniloquia tua, ut cum sis verbosus, videaris esse copiosus, cito respondeo: Quisquis credit vel illa quae Apollinaristas dicere supra commemoravi, vel non habuisse Christum corporis sensus, atque impassibilem fuisse, anathema sit. Ut vero te quoque possis agnoscere: Quisquis credit carnem Christi contra spiritum concupiscere, anathema sit.” PL 45;1366. 42
