Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiájának lehetséges forrásai (II. rész)
fordításának tekinthető szinte. Amit azonban az apollinarizmusról ebben a műben mond, az túl kevés ahhoz, amit elmond már korábbi műveiben. 3. Az apollinari/.miis Ambrusnál és Ágostonnál Ambrus jól ismerte az apollinarizmust, ám az eretnekség leírásánál szóhasználata eltér Ágostonétól. Jeromos sokszor emlegette a ״laodiceait”, de eretnekségét nem írta le, mert egy ideig nála tanult. Ágoston és Jeromos levelezésének kezdete 394/95, de Ágoston már 396-ban igen tájékozott az apollinarizmus kérdéseiben. Jeromos nem lehetett informáto- ra. Miért fontos az apollinarizmus? Valójában miért volt fontos Ágoston számára Hippoban? Aligha kellett számolnia jelentős apollinarista csoporttal. Mégis, valahányszor Ágoston az apollinarizmusról beszél, szinte rutinosan teszi, a cáfolathoz felhozott szentírá- si helyek egyeznek a görög egyházatyák műveiben is megtalálható bibliai helyekkel. Éppen ezért tanulságos antiapollinarista tételeit összehasonlítani a kortárs latin és görög szerző- kével. Röviden érdemes áttekinteni Szent Ambrus megállapításait. Általánosságban azt mond- hatjuk, hogy a milánói püspök nézetei Athanasziosz Epiktetoszhoz írt levelétől, Epiphaniosz Ancoratusától, Nazianzoszi Szent Gergely tézisszerű formulázásaihoz, a Tomus(Fides) Damasi nézeteitől függenek. Ez utóbbi azonban legalább annyira függ Amb- rustól, mint fordítva, mert maga Ambrus tevékenyen részt vett megfogalmazásában. A mi- lánói püspök azonban teljesen az arianizmus függvényében szemléli a krisztológiai kérdé- seket. A két természet ״egyesülése” nem foglalkoztatja különösebben. A sajátosan apollinarista kérdések is az ariánus teológiai függvényeiként jelennek meg. Ambrus De Spiritu Sancto c. műve előszavában említi Damasus pápát, Péter alexandriai püspököt, Gregorius (Nazianzoszi) püspököt.25 Ennek a műnek a III. könyvében görög terminusokat magyaráz, mint a ״tautotész”, amely többet jelent a latin unitas-nál.26 A De incarnationis dominicae sacramento (megínísi ideje 382 eleje) II,11-ben elismeri, hogy az apollinaristák helyesen imádják a Szentháromságot, de az isteni és emberi természetet nem tudják megkülönböztetni27 Olvassuk az Athanasziosznál már megtalálható szemrehányást, misze- rint az Ige testté válása az apollinaristák felfogása szerint jelenti, hogy az Ige hússá, hajjá, vérré, csonttá változott át, és Ambrus olvasta ״bizonyos könyvben”, hogy az eszköz és moz- gatója egy természetű volt Krisztusban.2* A Nazianzoszi Szent Gergelyre emlékeztető for- mulát is megtaláljuk nála: ״...felöltötte, ami előtte nem volt az övé”.29 A ״patres graeci” Ambrusnál Baszileiosz és Nazianzoszi Szent Gergely.30 Az emberi természet ״felvételéről” beszél, a ״felvevő” az Isten-Ige.31 25 Praef. PL 16;737.A. 26 111,13,154. PL 16:808AB. 27 PL 16; 855 B:־1״...ationem nesciunt naturae humanae divinaeque distinguere”.. 28 De inc. VI,49-50. PL 16;866:״...et organum, et eum a quo movebatur organum, unius in Christo fuisse naturae”. 2י De inc.VI,56. PL 16;878A: ״et induit, quod ante non habuit”. 30 Ep 13. PL 16;877C-888A; 990-93. 31 De inc.VII,76-78. PL 16;873c-874 A: ״..suscipiens Deus Verbum”.- --------- 43
