Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiájának lehetséges forrásai (II. rész)
ban nem tudunk, hogy latinul írta volna meg bármely művét. A hivatalos jogi nyelv a 4. szá- zadban még Keleten is a latin volt. G. Bardy sem mond semmit arról, hogy ki fordíthatta le a két apológiát latinra, inkább azt ecseteli, hogy Constantius császár latinul írt levelét maga Athanasziosz fordította görögre.12 Ebben az esetben nem tudjuk, hogy Ágoston mi- lyen szöveget idézett, görögöt vagy latin fordítást. Szent Jeromos 384-ben Rómában kezdte el, és 389-ben Jeruzsálemben fejezte be Didymus De Spiritu Sancto c. művének latin fordítását. Ez Ágoston rendelkezésére állt. A mű azonban egyáltalán nem említi sem az ariánusokat, sem a szabelliánusokat, tehát ezek- re vonatkozó ismereteit a hippoi püspök már forrásból merítette. Az említett műben talál- hatók antiapollinarista részletek.17 18 19 A De Spiritu Sancto-ban előfordul a kifejezés ״homo dominicus”, a ״küriakosz anthróposz” latin megfelelője, amelyről Ágoston 395 után le- mondott, mivel az apollinaristák használták. A ״natura” fogalma is talán innen került át a hippoi püspök szakszótárába. Az ״alter et alter” Nazianzoszi Szent Gergely cúS/.oc Kai aXXoq formulájára emlékeztet. Ugyancsak közös tétel a ״neque immutationem recipit, nec augmentum”, amely kizárja, hogy az isteni természetben változásnak vagy növekedés- nek helye legyen. Didymus De Spiritu sancto c. művének fordítása annyiból fontos, hogy Jeromos és Ágoston levelezése mutatja, mennyire érdekelték a hippoi püspököt a fordítá- sok. Jeromos Ágostonhoz írt (75.) levelében (11,3) utal rá, hogy Ágoston megkapta azt a könyvét, amelyben felsorolta a görög és latin egyházi írókat (De viris illustribus), hogy ő ma- ga követi Origcnész kommentárjait, mellőzi Didymust, ״a laodikeiait” (Apollinariszt), aki nemrég lépett ki az egyházból, a régi eretneket, Alexandert, Emeszai Euszebioszt, Hérakleoni Theodoroszt. (III,5.) Ugyanebben a levelében felsorolja Ágostonnak a zsoltár- magyarázókat, amelyek sorában két latint, Hilariust és vercelli Eusebiust is megemlíti a megjegyzéssel: ők Órigenészt és Euszebioszt fordították.^ Hilarius zsoltár-kommentárja ránk maradt, vercelli Eusebiuséról azonban szinte semmit sem tudunk. Jeromos 404-ben írt levelére Ágoston 405-ben azt válaszolta, hogy a felsorolt szerzők - mindegyik a Bibliát kommentálta - egyikét sem ״olvastam ” (légi), viszont csodálkozik azon, hogy Jeromos véleménye Origenészről és Didymusról megváltozott.20 Ekkor tehát még nem ismerte a keleti kommentátorok munkáit, de fel kell hívni a figyelmet arra, amit Ágos- ton írt: ״nem olvastam”. Nem azt mondja, hogy nem fért hozzá, nem is tudta volna olvas- ni, hanem egyszerűen nem ״olvastam”. Értelmezhetjük-e úgy, hogy görögül is el tudta vol- na olvasni? 17 La question des langues dans 1 Église ancienne, Paris, 1948, 131. old. 18 ״Haec autem absque ulla calumnia de Dominico Homine, qui totus Christus, unus est Jesus Filius Dei, sensu debemus peietatis accipere, non quod alter et alter sit, sed quod de uno atque eodem, quasi de altero secundum naturam Dei et hominis disputetur, et quia Deus Verbum unigenitus Filius Dei, neque immutationem recipit, nec augmentum”. PG 39;1077C. 19 Ep. 75,6,20. 20 Ep 82,23. PL 33;286: ״...quorum ego, fateor, neminem legi; sed cum sint ferme sex, vel septem, horum quatuor auctoritatem tu quoque infrigis. Nam Laodicenum, cuius nomen taces, de Ecclesia dicis nuper egressum; ...ac Didymum reprehensos abs te lego in recentioribus opusculis tuis, et non mediocriter, nec de mediocribus quaestionibus, quamvis Origenem mirabiliter ante laudaveris...commemoras Joannes, qui dudum in pontificali gradu Constantinopolitanem rexit ecclesiam”. = 41
