Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A messiási eszme kérdése a mai biblikus kutatásban
zettséget is jelentenek számukra. Izrael tőlük várja Isten törvényének foganatosítását (Zsolt 72,1; 122,5), jogot és igazságot a szegényeknek (Zsolt 72,4.12 köv.), békét és bőséget (Zsolt 72,3.6 köv.; 132,15), ennélfogva a király közvetítő, személye és tevékeny- sége az üdvösség biztosítéka. JHWH általa kormányozza, segíti és áldásban részesíti vá- lasztott népét. A felsorolt adományok alapján a zsoltárokból egy olyan király képe rajzolódik ki, amely alakját a történelmi realitás fölé emeli. Egyrészt mint eszményi király, a minden- kori uralkodó hozzá mérhető, s a királyságról szerzett negatív történelmi tapasztalatok alapján a tényleges királyok ellenképe. Másrészt JHWH felkentje Isten választottja és vi- lágfeletti uralmának földi képviselője, ami egyedülálló fenséget biztosít számára. A Zsolt 2 különleges módon kidolgozza ezt a vonást az ellenséges uralkodók támadásától körülvett felkent király megingathatatlanságában. Mindez teológiailag az eszményi ural- kodót annak a várakozásnak szintjére emeli, amelyet Izrael a jövőben JHWH adománya- ként remélhetett, s utat nyitott a további fejlődés, a messiási várakozás irányába. Isten megteheti, hogy ilyen uralkodót adjon népének, és remélni lehet az eszményi király el- jövetelét. A Zsolt 89 és 132-ben viszont a ״JHWH felkentje” fogalom Dávid kiválasztásának tör- téneti hagyományára támaszkodó tipizálása figyelhető meg.5 6 Ez a tipizálás egyúttal ősz- szekapcsolódik a Sion/Jeruzsálem hagyománnyal (Zsolt 132,2 köv.13 köv.). Dávid egy- kori kiválasztása JHWH felkentjévé (Zsolt 89,21) egyedülálló (Zsolt 89,28 köv.), és a Jeruzsálem/Sionon álló királyi trónnak is páratlan méltóságot kölcsönzött, amely kihat a jövőre vagyis utódaira, az ott uralkodó királyokra (Zsolt 89,29-38; 132,11 köv. 17), akik szintén JHWH felkentjei (Zsolt 89,39.52; 132,10.17). Ezért lehetett rá hivatkozás- sál isteni kegyért könyörögni: ״Szolgádnak Dávidnak kedvéért, ne vesd meg fölkented arcát!” (Zsolt 132,10 vö. 89,50-52). A felvázolt összefüggésben a masiah fogalom dávidizálódik, vagyis Dávid mint JHWH felkentje, a ״felkent” prototípusává válik.5 Ez a jövő karakterű tipizálás döntő jelentőségű a végidőbeli felkent király alakjának megraj- zolásában a fogság alatti és utáni időben. A királyzsoltárok keletkezésének idejét nem lehet pontosan meghatározni. Egyeden- ként kell eldönteni, amelyre azonban nehéz biztos támpontot találni. Kánoni formájuk a fogság utáni időben alakulhatott ki, azonban kimutathatóan megtalálhatók bennük a ki- rályhagyomány ősi elemei is, amelyek a fogság előtti időből, a királyság korából ered- nek, ezért a jeruzsálemi királyeszme tanúinak tekinthetők. A királyszövegek köréhez tartoznak azok a hagyományosan messiásinak nevezett pró- fétai jövendölések is, amelyek a végidőbeli üdvösség hordozóját, a Dávid házából szár- mazó király eljövetelét és uralmát hirdetik. Szoros kapcsolatban állnak a jeruzsálemi ki- rályeszmével, s a dávidi királyság végidőbeli megújulását hirdetik. Messiási jövendőié- seknek nevezik ezeket a szakaszokat, noha maga a ,/elkent” (jyvm) terminus nem for- dúl elő bennük, s az eljövendő királyt más jelzőkkel nevezik meg. Meghatározásuk te5 A Zsolt 89 és 132 kapcsolatát a Nátán jövendöléssel és a más történeti hagyományokkal lásd 23. és 24. lábjegy- zet 6 SAEBO, M., Zum Verhältnis von >Messianismus < und >Eschatologie < im Alten Testament. Ein Versuch terminologischer und sachlicher Klärung: Der Messias, Jahrbuch für Biblische Theologie 1993 Bd 8, Neukirchen-Vluyn 1993, 25-55, 48-49, - WERNER, W., Eschatologische Texte in Jes 1-39. Messias, Heiliger Rest, Völker, FzB 46, Würzburg 19862, 87-88 21
