Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A messiási eszme kérdése a mai biblikus kutatásban
Messiás mint a végidőbeli üdvösség közvetítője” értelemben, nem a biblikus nyelvhasz- nálatban, hanem a korazsidóság körében történik, amelynek tanúja a Kr. e. II. századtól a bibliánkívüli irodalom. b.) Király sző vegek az Ószövetségben A ״masiah-felkent” terminológia mint már láttuk, hogy a bibliai szövegek egy mégha- tározott körében fordul elő, amelyeket királyszövegeknek nevezhetünk, mert bennük ki- jelentések egész sorát találjuk Dávidról és dinasztiájáról, s ezzel összefüggésben a jeru- zsálemi királyság üdvtörténeti jelentőségéről. Ezek részben történeti szövegek, mindenekelőtt azonban a zsoltárok és prófétai jövendölések. Jelentéstartalmuk rendkí- vül sokrétű, mert közülük számos szöveg a történeti uralkodóra ill. uralkodóházra vo- natkozik, s annak helyzetét, Istenhez és Izrael népéhez való kapcsolatát fejezi ki, ugyan- akkor ebbe a körbe tartoznak a végidő, Dávid házából való királyáról szóló ״messiási- nak” nevezett prófétai jövendölések is. Sokrétűségük ellenére mégis összekapcsolja őket a Dávid házához fűződő jeruzsálemi királyeszme közös alapgondolata. A ,/elkent” kifejezés a királlyal való összefüggésben mint ״JHWH felkentje” vagy ״én/te/ő (=JHWH) felkentje” számszerűleg korlátozottan fordul elő a királyszövegek- ben (mindössze 28 alkalommal), tehát ezeknek a szakaszoknak köre jóval kiteijedtebb mint a terminológia használata, de a ״felkent” kifejezés jelentéstartalma döntő jelentőségű a jeruzsálemi királyeszme tekintetében, amely valamennyi királyszöveg meghatározó eleme. Ezért joggal nevezhetjük a végidő királyát hirdető prófétai kijelen- téseket a masiah szó alapjelentéséből eredő szóhasználattal ״messiási” jövendöléseknek noha bennük ez a kifejezés nem fordul elő. Ugyanakkor fordítva is érvényes, a különböző királyszövegek, függetlenül attól, hogy a kifejezés megtalálható-e bennük, meghatározzák ״a felkent” jelentéstartalmát, és felvilágosítást nyújtanak arról, hogy mit várt Izrael a JHWH felkent királyától. A messiási eszme kialakulása szempontjából döntő jeruzsálemi királyeszme elemei elsősorban a zsoltárokban találhatók, és összekapcsolódik bennük a Jeruzsálem/Sion hagyomány a Dávid hagyománnyal. A Zsoltárok könyvében szétszórtan több olyan zsol- tár található, amelyeknek közös vonása, hogy a király (Dávid vagy királyi házának tag- ja, a jeruzsálemi király) személyével foglalkoznak (Zsolt 2; 18; 20; 21; 45; 72; 89; 101; 110; 132, közülük a Zsolt 2; 18; 20, 89; 132, továbbá a 28; 84 használja a királlyal kap- csolatban a ״felkent” kifejezést), és egészében arról a meggyőződésről tanúskodnak, hogy JHWH akarata érvényesül felkentjének, Dávid kiválasztásában és királyi házának uralmában, a királyság pedig JHWH üdvözítő tervének eszköze, amellyel népének javát munkálja. Mivel a bennük megénekelt király Dávid házának tagja, a dinasztia választott- ságát kijelentő ünnepélyes isteni ígéret (2 Sám 7) többszörösen visszhangot kap e zsol- tárokban (Zsolt 2,6 köv.; 45,7; 89,4 köv. 20 köv.; 132 10 köv.). Dávidot JHWH választót- ta ki és ״szövetséget” kötött vele, amelynek lényege, hogy dinasztiája örökre fennmarad (Zsolt 89,4 köv.; 132,10 köv.). A trónra lépő utódainak az ígéretek egész sora szól, kü- lönleges előjogokat biztosít nekik: JHWH kente őket királlyá a Sionon, szent hegyén (Zsolt 2,6), így Isten közelségébe kerültek, ״JHWHjobbjára” (Zsolt 110,1), Izrael Istené- nek érinthetetlen felkentjei (Zsolt 2,2; 18,51; 20,7; 89,52; 132,10), prófétai kijelentés Isten fiának nevezi őket (Zsolt 2,2 vö. 89,27 köv.), személyüket Isten üdvözítő kegye, se- gítsége veszi körül (Zsolt 18,10 köv.; 20,7; 21,3.7). A királyok előjogai azonban kötele20
