Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)

1996 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A messiási eszme kérdése a mai biblikus kutatásban

évtizedek kutatásában felvetett szempontok miként érvényesülnek a messiási eszme ki- alakulásának magyarázatában.

1. A ״MASIAH - FELKENT” TERMINOLÓGIA HASZNÁLATA ÉS A KIRÁLYSZÖVEGEK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN

а. ) A ״masiah - felként” terminológia használata az Ószövetségben

A teológiai szóhasználatból ismert Messiás kifejezés valójában kölcsönszó, az arám mesiha (אחיטמ) szó hellenizált átírása (o Msaavaq) (az Újszövetségben Jn 1,41; 4,25), amely a héber a ״ חטמkenni, megkenni, bekenni” ige szenvedő melléknévi igenevének megfelelője a qal igetörzsben (םאסאה חיטמ), jelentése pedig ״felkent”. Bár a masiah szenvedő forma, névszói használatban egy személy helyzetét vagy állapotát jelenti, annak tevékenységét is kifejezheti. A héber alapszó ״felkent” (חיטמ, görög fordításban eristoz,) az Ószövetségben 38 alkalommal (túlnyomó többségében, 28 alkalommal, a történeti hagyományhoz tartozó 12־ Sámuel könyvében és a Zsoltárok könyvében) fordul elő. Használata sokrétű és egy- egy hivatalt viselő személy felkentségének tényét fejezi ki. Jelölhet egy megnevezett ural- kodót, így pl. Sault (1 Sám 12,3.5; 24,7.11 stb.), Dávidot (2 Sám 19,22; 23,1 slb.), vagy álla- lánosságban megnevezés nélkül a Dávid házából származó uralkodót, a királyt (Zsolt 2,2; 18,51; 20,7; 28,8; 89,39.52; 132,10.17 stb.), a Leviták könyvében a főpapot is (Lev 4,3.5.16;

б, 15), vagyis azokat a személyeket, akik az olajjal való felkenés által lépnek hivatalukba. A bibliai hagyomány ezenfelül masiahnak, azaz felkentnek nevezi a pátriárkákat (Zsolt 105,15), sőt még egy pogány uralkodót is, Kürosz perzsa királyt (íz 45,1). A kifejezés kirá- lyokra vonatkoztatva sohasem szerepel egyedül vagy abszolút értelemben (mint ״a masiah”, ״a felkent”, ilyen szóhasználatban egyedül a Dán 9,25-26-ban található a főpapra vonatkoztatva), hanem mindig JHWH nevével összekapcsolt szószerkezeiben (״JHWH felkentje”: חיטמ הוהי), vagy JHWH-ra vonatkozó suffixummal ellátva (״én/te/ő felkentje”), kivéve a 2 Sám 23,1, ahol a ״Jákob Istenének felkentje” összefüggésben található. Meglepő viszont, hogy a bibliai hagyománynak a messiási eszme szempontjából fontos szakaszaiban, a Nátán jövendölésként ismert történeti szövegben (2 Sám 7,1-17), vagy prófétai szövegek- ben a végidőbeli királyt a ״felkent” helyett a ״fejedelem” (2 דיגנ Sám 7,8), ״király” ך־ןלמ Ez 37,22,24) vagy más különböző képi kifejezések jelölik, mint ״vessző” (רטח íz 11,1), ״pecsét- gyűrű” (םתוח Ag 2,23), ״uralkodó” (לטמ Mik 5,1), ״igaz sarj” (חמצ קידצ Jer 23,5).3

A masiah fentebb bemutatott szóhasználatából megállapítható, hogy néhány kivételtől eltekintve, a kifejezés (JHWH felkentje) nyomatékkai mindig a Dávidot ill. a Dávid házából származó királyt jelenti, és olyan hagyományhoz tartozó szövegek köré- ben fordul elő, amelyek Dávid királyi házának uralmát teológiailag értelmezik. Ugyan- akkor jelentős királyszövegekben a masiah nem fordul elő, hanem helyette más kifeje- zés jelöli meg az uralkodó személyét.4 Tegyük hozzá azt a fontos tényt is, hogy a masiah kifejezés mint ״terminus technicus” vagyis fenségeim fejlődése és fogalmi gazdagítása ״a

3 vő. SEYBOLD, K.,: ThWAT V, Art., חיסמ, masiah, col. 46-59.; - SOGGIN, J. A.,: ThHAT I., Art., ךלמ, König, 3.C., col 912-914; - HESSE, E / VAN DER WOUDE, A. S. / DE JONGE, M.,: ThWNT DC, 491-518 ,שרו.

4 Ez az oka annak, hogy egyes kutatók a végidő királyáról szóló prófétai szövegek (íz 9,1-6; 11,1-9 stb) ese- tében kerülik a ״messiási” jelző használatát, pl. SEEBASS, H., Herrscherverheissungen im Alten Testament, (BThSt 19), Neukirchen-Vluyn 1992, 2. 69-89.

19