Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A messiási eszme kérdése a mai biblikus kutatásban
egyedül isteni beavatkozás eredményeként is megvalósulhat. A királyi közvetítő tehát csak egy, jóllehet legjelentősebb és legősibb vonulata Izrael üdvösségváró hagyományá- nak. Mint fentebb említettük a messiási szövegek értelmezése az apostoli kortól kezdve a keresztény bibliamagyarázat és igehirdetés egyik fő témája volt, amelyet meghatározott az a szempont, hogy beteljesedésüket a kereszténység Jézus Krisztusban látta. A messi- ási szövegek jelentőségét, értelmét és Izrael vallásában elfoglalt helyzetét elsődlegesen ebből a tekintetből közelítették meg, és már az evangéliumi beteljesedés világos körvo- nalait keresték kiolvasni ezekből a próféciákból. Emellett a hagyományos bibliamagya- rázat Izrael hitében a messiásvárás viszonylag korai megjelenésével számolt. A kutatás jelenlegi állása szerint az ún. messiási szövegek és messiási eszme kérdése jóval össze- tettebb, s az ó- és újszövetségi biblikusokat egyaránt az egész témakör újragondolására készteti. Az elmúlt évtizedek kutatásában felmerült új szempontok röviden a következőkben összegezhetők:- a messiási szövegek és eszme kérdését magából Izrael hittörténetéből kiindulva kell értelmezni, és a teljes ószövetségi bibliai hagyomány részeként kezelni,- a prófétai gyűjteményekben található messiási szövegek jelenlegi kánoni formája hosszabb, a gyűjtemények egészét is kialakító újraértelmező folyamat (reinterpretáció, relecture) eredménye, amely a fogság után zárult le. Ezért ezek a jö- vendölések végső eszkatológikus irányultsága késői (fogsági, fogság utáni) eredetű, sőt a radikális biblikus értelmezés szerint teljes egészében a fogság alatt vagy után ke- letkeztek. Az újraértelmezés gondolata tehát felveti ezen szakaszok autenticitásának kérdését, azaz attól a prófétától erednek-e, akinek nevét viseli a próféciát tartalmazó írás (Izajás, Mikeás stb.). Ha igen, akkor a jövendölések már eredeti formájukban is ״messiásinak” tekinthetők-e, vagy csak az értelmező folyamat következményeként le- hét szó messiási jövendölésekről. Az újraértelmezéssel függ össze az a probléma, hogy a fogság előtt már beszélhetünk-e Izrael hitében valódi eszkatológiáról, vagyis az egyetemes és egyértelműen üdvösséget ígérő jövő reményéről,- a messiási szövegek száma jóval kevesebb mint a hagyományos felfogás szerint,- a messiási eszme szorosan összefügg a jeruzsálemi királyeszmével és lecsapódtak ben- ne Izrael pozitív és negatív tapasztalatai a királyságról. Ha tehát ismerni akarjuk, hogy mit várt Izrael a Messiástól, ismernünk kell azt is, hogy mit gondolt a királyság- ról és mit várt a király személyétől. Ezzel előtérbe került a messiási eszme történelmi, társadalmi és szociológiai feltételeinek kutatása. Az egész témakör tehát új megvilágításba és új módszertani alapokra helyeződött, amely irányt szab a további a kutatás számára. A szinte áttekinthetetlenné növekedett tudományos irodalomból ugyanakkor az is megállapítható, hogy a felvetett szempontok- ra az egyértelmű és megnyugtató megoldás még várat magára. Helyette akár a részle- tekben, akár az elvi szempontokban eltérő, sőt egymásnak ellentmondó megállapítások széles skáláját találjuk. A továbbiakban első lépésként a terminológia tisztázásával foglalkozunk, azaz a ״Messiás” fogalom és a messiási eszme szempontjából alapvető ״masiah=felkent” kife- jezés eredetével, jelentésével és előfordulásával a bibliai hagyományból ismert királyszö- vegekben. Ezzel összefüggésben kitérünk arra is, hogy melyek a messiási jövendölés né- ven ismert bibliai szövegszakaszok. Második lépésben vizsgáljuk meg azt, hogy az elmúlt 18 =
