Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A messiási eszme kérdése a mai biblikus kutatásban
Teológia 1996. 3-4. szám RÓZSA HUBA A messiási eszme kérdése a mai biblikus kutatásban Az egyház az Ószövetség Bibliáját mindig úgy tekintette mint egyetlen nagy próféci- át, amely a Krisztusban létrejött üdvrendi valóságot előre hirdeti, azt megvilágítja és ma- gyarázza.1 Ezért az apostoli igehirdetés az Ószövetség könyveit minden részletükben al- kalmasak tartotta arra, hogy szövegüket felhasználva Krisztusról beszéljen. Erre a leg- jobb példát az Újszövetség írásai szolgáltatják, amelyeknek szerzői az Ószövetség szinte valamennyi könyvét közvetlen idézetek vagy közvetett utalások formájában használják.1 2 Ebben a tekintetben az Ószövetség Bibliájából különösen azok a szakaszok emelked- nek ki, amelyek végidő üdvösségközvetítőjének és a végidőbeli isteni uralomnak eljőve- telét hirdetik. Gyakran bizonyos általánosítással valamennyi a végidőbeli beteljesedést hirdető jövendölést messiásinak neveznek, és hátterükben beszélnek ószövetségi messi- ásvárásról. Ez a meghatározás azonban pontosításra szorul, mert a végidőbeli üdvössé- get hirdető szövegeknek ill. a szövegek hátterében álló hagyományok tágabb körét öle- li fel, mint amelyekkel a ״Messiás, messiási” terminológia kapcsolatba hozható. Szóhasz- nálatunkból ismert Messiás kifejezés a héber masiah (״=חיטמfelkent”) szó alapjelentéséből kiindulva ״a Felkentet”, azaz a végidő Dávid házából való királyát jelen- ti, s így a messiási szövegek is azokat a jövendöléseket vagy szakaszokat ölelik fel, ame- lyek ezzel a királlyal és uralmával összefüggésbe hozhatók. A messiási eszme és szőve- gek kérdésével a továbbiakban az utóbbi értelemben foglalkozunk. Izrael vallási hagyó- mányában a királyi közvetítő mellett az üdvösségközvetítő más lehetősége is felmerült (pl. JHWH szenvedő Szolgája, Emberfia), sőt a végidőbeli üdvösség közvetítő nélkül, 1 A Dei Verbum hittani rendelkezés erre vonatkozóan a következőket mondja: ״Az ószövetségi üdvrend főfeladata volt, hogy előkészítse és prófétailag hirdesse (vö. Lk 24,44; Jn 5,39; 1 Pét 1,10), különböző előképekben jelezze (1 Kor 10,11) mindenek megváltójának, Krisztusnak és messiási országának eljövetelét” (Dei Verbum 15.), ״...az Ószövetség könyvei...az Újszövetséget viszont megvilágítják és magyarázzák” (Dei Verbum 16.). 2 Az Újszövetség görög szövegének kritikai kiadásai külön indexben sorolják fel az ószövetségi könyvekből köz- vétlenül idézett vagy utalásszerűén használt szövegeket, az egyes újszövetségi írások görög szövegében pedig megkülönböztetett betűformával szedve találjuk a nevezett helyeket. Megjegyzendő, hogy az újszövetségi szerzők az idézés módjában általában a Szeptuaginta görög szövegét követik, sokszor szabadon, de előfordulnak olyan idézetek is, amelyek nem egyeznek sem a Szeptuagintával sem a maszoréta héber szöveg- gél. 17 =
