Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)

1995 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Windisch, Hubert - Tőzsér Endre (ford.): Embertől emberig - A lelkipásztori beszélgetés

3. Nélkülem semmit sem tehettek! (vö. Jn 15,5)

Aki lelkipásztorként támogatja az embereket, annak Isten támogatásából kell élnie. A lelkipásztorkodás Istennel való belső összekapcsolódás nélkül, befelé fordulásra és elmélyedésre szánt idők nélkül könnyen rutinból, pusztán megszokásból végzett emberi művé válik. A lelkipásztornak szüksége van egyéni pihenőnapra, az elcsön- desedés és a töl tekezés napjára. A beszélgetésben csak akkor tud egészen mások rendelkezésére állni, ha maga is szakadatlanul párbeszédet folytat Valakivel. A lelkipásztor beszédének szüksége van a hallgatásra, emberi kapcsolatai igénylik az imádságot. Ápolnia kell a Krisztussal való barátságot, hogy egyre elevenebben éljen benne Krisztus (vö. Gál 2,20).

4. A Szentlélek majd eszetekbe juttat mindent! (vö. Jn 14,26)

Nincs lelkipásztor, aki igehirdetését nullpontról kezdené. Eleve a hit egyházi tradíciójának széles áramában találja magát. Jóllehet felcserélhetetlen hívő és erkölcsi élete van mindenkinek, életünket mégis együttlétben, sohasem magányosan éljük. Ezért a lelkipásztori beszélgetés csak a másikra való odafigyelésben sikerülhet igazán, mely egyúttal a múltra való hallgatást is jelenti. Ahol ez végbemegy, ott tradíció történik. A lelkipásztornak ezért készen kell lennie, hogy az eleve-adottal szemben nyitott legyen, és tovább adja azt. Csak az lehet lelkipásztor, aki szolgálatát egyházi szolgálatnak tekinti.

5. Ne sérts a szavaddal! (vö. Mt 5,22)

„Inkább egy kés, mint egy szó, mert a kés lehet életlen. A kés a szív mellé is hatolhat, de a szó az nem" (H. Domin). A szóval lehet életre kelteni, de lehet ölni is. „Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról, melyet kiejtenek szájukon, számot adnak. Szavaid alapján igazulsz meg és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet" (Mt 12,36-37). A lelkipásztor köteles óvatosan, meggondoltan élni a szavakkal.

6. A férfi és a nő „eggyé" lettek Krisztusban, (vö. Gál 3,28)

Hogy a lelkipásztori beszélgetés során a lelkipásztornak megfelelő érintkezési képessége legyen, előfeltétel a nemi integrációs képesség és a nemi identitás. Aki lelkipásztori beszélgetést kíván vezetni, képesnek kell lennie a más neműekkel való tiszta, becsületes találkozásra (vö. Mt 5,27 sk). Fel kell ismernie, hogy miként hivatott saját nemisége megvalósítására. Emellett természetesen tájékozódnia kell az intézményes feltételek és lehetőségek felől, melyek között a lelkipásztor eljuthat nemi identitásához és elérheti nemiségének integrációját. Az egyházi hivataloknak kizárólag a cölibátusi életformával való összekapcsolása továbbra is nyílt megfontolás tárgyát képezi. A lelkipásztorkodásban a női elem utáni igény is növekszik.

7. A tolvaj visszaél az alkalommal, (vö. Jn 10,1-10)

A lelkipásztor visszaélhet másokkal a beszélgetés során, és anélkül hogy kára származnék belőle a maga érzéseihez, tapasztalataihoz, szükségéhez igazodhat. Beszélgetőpartnerét meg nem engedett módon magához kötheti olyannyira, hogy uralkodik fölötte és elveszi a szabadságát. Rákényszerítheti a saját véleményét és a saját megoldásait. Ezért a lelkipásztori beszélgetés során állandóan fennáll a „lelki127