Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)

1995 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Meynet, Roland - Mártonffy Marcell (ford.): Bibliaolvasás új szemmel - Retorikai elemzés

hogy a kompozíciók nem a görög-latin retorika szabályait követik, hanem a héber retorika sajátos törvényeinek engedelmeskednek, s az Újszövetség szerzői e törvények közvetlen örökösei.

De félre az elvekkel és általánosságokkal! A következő példák magukért beszélnek. Kezdjük mindjárt az elején, s nézzük a legkisebb egységet, a kéttagú szegmentumot vagy párverset:

Nem az én íjamban BÍZOM,

nem a fegyverem SEGÍT MEG ENGEM (Zsolt 44,7).

Az egyszerű körülmény, hogy ti. ugyanaz kétszer és különböző módon hangzik el, „tekintetünket a sorok közt — s nem másutt — lakozó értelemre tereli. Megértése egy olyan gondolat irányába mutat, amely valamennyi körülírástól különbözik, noha ezektől nem szakítható el1." Ha végigolvassuk a 44. zsoltárt, láthatjuk, hogy a teljes, 28 párversből (vagy kéttagú szegmentumból) álló költemény elejétől a végéig két lábon jár. A héber líra alaptulajdonsága az a költői eljárás, amelyet R. Lowth nyomán „parallelismus membrorum"-nak, vagyis gondolatpárhuzamnak nevezünk. Sőt, tá- gabb értelemben az egész bibliai irodalmat ez jellemzi. A kijelentések azért ismétlődnek meg, mert az igazság nem foglalható egyetlen kijelentésbe, hanem két, egymást kiegészítő állítás összjátékából, esetleg ütköztetéséből világlik elő.

Ezernyi példa közül most csak az alábbi, párhuzamos felépítésű rövid szakaszt ragadom ki:

Dél királynője feltámad az ítéletkor

e nemzedék férfiaival

— és elítéli őket,

: mert ő eljött a föld végső határáról,

HOGY MEGHALLGASSA Salamon BÖLCSESSÉGÉT,

= de íme, itt nagyobb van Salamonnál.

A ninivei férfiak feltámadnak

az ítéletkor

ezzel

a nemzedékkel

— és elítélik,

: mert

ŐK MEGTÉRTEK Jónás

PRÉDIKÁLÁSÁRA,

= de íme, itt nagyobb van

Jónásnál!

Rövid szövegünk második része (Lk 11,31-32) látszólag az első puszta megismétlése, „kettőzés". Ahogy mondani szokás: nem hordoz új információt, éppenséggel felesleg. S mégis, a nyomatékosító szerep (az ismétlés a legfontosabb retorikai alakzat!) itt kiegészítő funkcióval gyarapszik. Többszörösen is: a nemek (a „királynő" és a „férfiak"), valamint a földrajzi nevek („Dél" és „Ninive": Észak) kettős kölcsönössége a teljességet jelöli (az összes pogány elítéli majd e nemzedéket). A „meghallgatás" és a „megtérés" időrendi és szükségszerű összetartozása, továbbá a király (Salamon) „bölcsessége" és a próféta (Jónás) „prédikálása" közt fennálló kölcsönösség pedig a legfontosabbra utal: arra, hogy Jézus király és próféta. S végül

1 P. Beauchamp: Előszó, in: R. Meynel: L'analyse rhétorique, Une novelle méthode pour comprendre la Bible: textes fondateurs et exposé systématique, Paris, Cerf, 1989.

66