Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Farkasfalvy Dénes: Jézus gyermekkora az evangéliumokban
amely a pogányokból megtért hívek számára íródott. Ezért van az, hogy nem Róm 1,3-4 vagy ApCsel 2,14-36 és ApCsel 13,16-4 „evangélium-programját" követi, hanem azt a vázlatot, amely Péternek Koméliusz megtérése utáni programbeszédében feltűnő hasonlósággal Márk evangéliumára emlékeztet (ApCsel 10,34-43).10 Ha elfogadjuk hogy a keresztény eredetek gyökerei zsidó történeti talajba nyúlnak, akkor a pogány olvasótábor számára írt Márk evangélium nem tekinthető „ősevangéliumnak", azaz olyan „modell"-nek, amelyhez képest minden más evangélium „másodlagos", vagy amelynek minden más evangélium csak egy „későbbi", új egyházi igények szerint átalakított formája. (A valóság alighanem az, hogy az első két evangélium — Máté és Márk — egyformán az eredeti apostoli hithirdetést tükrözi, éspedig úgy, hogy az igehirdetésnek már az apostolok életében differenciált két válfaját képviseli. Máté ugyan tudatosan vállalja és hirdeti a pogányoknak szóló világmissziót (Mt 28,18-20), de lényegében a „körülmetélés evangéliumát" dolgozza ki a Jézus-hagyományt összefoglaló irodalmi művé. Márk viszont a „körülmetéletlenség evangéliumán" alapszik: annak legősibb történeti írásműben összefoglalt kiadása. Ezért Jézus eredetének — fogantatásának, születésének, názáreti fiatal korának — kérdése, mint a „dávidi messianizmus" elmaradhatatlan kelléke, az apostoli prédikációból került Máté evangéliumába, és nem valami későbbi, forrás nélküli „visszaemlékezés" terméke. Hogy az apostoli egyház e kérdésekhez megbízható forrással rendelkezett, nem tűnik kétségesnek. Jézus családja (nem csak Mária, hanem elsősorban Jakab, „az Úr testvére" akit a páli levelek és az Apostolok Cselekedetei mint az első jeruzsálemi közösség vezetőjét említik) feltétlenül megőrizte azokat az adatokat, amelyek Jézus dávidi eredetét, szűzi fogantatását és a prófétai szövegek szerint történt betlehemi születését — tehát „dávidi Messiás-voltát" — igazolták. Teljesen téves nézőponton alapul az a felfogás, hogy ahol Máté nem tud Márk vagy a Quelle adataira támaszkodni, ott a képzeletre kellett hagyatkoznia. Efféle felfogás ahhoz az abszurd következtetéshez vezet, hogy Máté evangéliuma a pogányságnak szóló igehirdetést zsidó igények szerint átalakította („vissza- judaizálta"!), mintha Jézus üzenetét a palesztinai és szíriai (azaz szemita nyelvű) kereszténység számára Rómából kellett volna importálni. A fent felsorolt szerzők éppen eme abszurd következtetés miatt adták fel a Márk/Quelle-elméletet, mivel az a Máté evangélium eredetét úgy magyarázza meg, hogy a kereszténység eredetének történetét szószerint feje tetejére állítja: „kezdetben vala a pogányokból megtért kereszténység, ezek evangéliumából készült egy olyan, amely a zsidóknak szól..." De vajon Lukács honnan származik „gyermekség-evangéliuma"? Válaszunk a lukácsi mű komplex és gazdagon dokumentált jellegére támaszkodik. Mint láttuk, művének második kötetében Lukács világosan bizonyítja, hogy az apostoli igehirdetés kétféle szerkezetével tisztában van. Ugyanakkor vallja, hogy az evangélium első meghirdetése „a próféták és a szövetség fiainak" szólt: Krisztust az Isten „feltámadása után " először hozzátok küldte" (ApCsel 2,25-26). Ezért evangéliumának szerkezetét a Máténál is megtalált program szerint alakítja ki, és ebbe dolgoz be minden elérhető forrásból származó további adatot. A források felkutatásának munkájáról előszavában maga is megemlékezik (Lk 1,1-4). Az a tetemes anyag viszont, amit Jézusról egyedül az ő evangéliuma közöl (főleg Lk 9,51-18,30 tartalmazza), elég bizonyságot szolgáltat arra, hogy elhiggyük: e munkát legjobb tudása szerint el is végezte. Mivel műve a pogányságból megtért keresztényeknek szól, nem meglepő, hogy a Jézus eredetének és születésének történetét teljesen újraírja: nem Heródes király, hanem Augusztusz császár napjairól beszél, Jézus gyermekségét a Keresztelő fogantatásával és születésével hozza párhuzamba (hiszen a márki evangélium-szerkezet a Keresztelő szerepléséből indul ki), s ugyanakkor aprólékosan kidolgozza 6
