Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Farkasfalvy Dénes: Jézus gyermekkora az evangéliumokban
Jézus gyermeksége és a Templom közt a kapcsolatot — pontosan úgy, ahogy a születő Egyháznak is gondosan bemutatja a Templomhoz való kapcsolatát. Két helyen kifejezetten utal arra, hogy a Gyermekkel kapcsolatos eseményeket Mária megőrizte „szívében" (2,19; 2,52) és azt is közli, hogy a feltámadás után az apostoli közösség egységben maradt Máriával, Jézus anyjával és rokonságával (ApCsel 1,14). Vajon jóhiszeműen mondható-e, hogy evangéliumának első két forrásához nem használ forrásokat, hanem a képzelet szárnyán teológiai értelmű fiktív történeteket alkot? A fentiek átgondolása nyomán, úgy véljük, hogy a kutató, a hithirdető és a hívő egyaránt a Jézus eredetéről és gyermekségéről szóló evangéliumi szövegeket nagyobb bizalommal és tisztelettel tudja kezelni. Jegyzetek: 1. Sajnálatos elnevezés! Kár volt a nagybecsű alföldi városról elnevezni, mert nem exportra gyártott „amerikai" portéka. E sorok írójának véleményét a kiadók megkérdezték, még mielőtt lefordítására vállalkoztak volna. Több oldalas elemzésem és igen egyértelmű nemleges válaszom ellenére az ún. Collegeville-i kommentárból mégis Szegedi Bibliakommentár lett. Nem minden kötete egyformán kritizálható. AMáté-kommentár egy jóval igényesebb mű (D. Harrington, Matthew, Sacra Pagina, I. College- ville 1991) első vázlata, míg a Lukács evangéliumát tárgyaló füzet egy tudományos vonalon alig ismert szerző műve, amelyet népszerű és egyszerű stílusán túl csak a teológiai felszínesség jellemez. — 2. Mindkét kiemelés tőlem van.—3. Kodeíl apát Amerikában nem tartozik az ismert Lukács-szakértők közé. Műve angolul 1983-ban jelent meg. Ez a kis füzet azonban jellemzi azt a gondolatvilágot, amely az amerikai katolikus biblikusok között eléggé elterjedt. Joseph Fitzmeyer SJ, akinek egyébként igen alapos és tudományos Lukács-kommentárját (The Gospel According to Luke, The Anchor Bible 28, Garden City 1981) Kodelí legtöbbször követi, Lk 1,34-36 teológiai és történeti kiértékelését ugyancsak elhanyagolja. — 4.18. lap. A kiemelés tőlem származik. —5. A mondat határozott magabiztossága nem anrwira meglepő, mint elavult. A „Quelle" ilyen leírása még a múlt században alakult ld, majd e század első évtizedeiben lett a liberális protestáns bibliakritika dogmájává. Manapság csak egyes katolikusok számára hat az „újság erejével", mivel a Pápai Szentírás Bizottság még 1912-ben ezt a „kettős forrás elméletét" (hypothesis duorum fontium) cenzúrázta: vö. Denzinger Schőnmetzer, Enchiridion symbolorum, n. 3577. A tilalmat csak az ötvenes években oldották fel, éspedig az akkori évek stílusában, félhivatalosan: a Bizottság akkori elnöke, Athanasius Müller OSB tett közzé egy cikket e tilalmak korszerűtlenségéről. A Quelle körül azonban a legutolsó évtizedek során — elsősorban Amerikában és Angliában — egyre több kétely látott napvilágot. A nehézségek gyökere: e mű egyetlen sora nem maradt fenn, sőt a fennmaradt őskeresztény irodalom, amely számtalan apokrif evangéliumról beszél, soha nem említi. Ezért egyre több szerző szerint a Quelle csak „szájhagyomány formájában létezett (Léon-Dufour, Gerhardsson), vagy igazában sosem létezett" (Albright, Butler, Mann, Farmer, Tuckett, Farrer, Dungan, Orchard, Ellis stb.). —-6. Más levelekben, amiket Pál saját híveihez írt, így pl. Galatákhoz írt levélben az „evangélium" szó ugyan ismételten szerepel (1,6.7.11; 2,2.7), de a szövegek pusztán azt árulják el, hogy az apostoli igehirdetésről van szó, s az evangélium tartalmi meghatározására nem kerül sor. Fontos kivételt képez lKor 15,1. E versből és az azt követő szövegből kiderül, hogy az evangélium tartalmát illetően Pál a történeti Jézus tanítványaitól — „a Tizenkettőtől" — származó hagyományra támaszkodik. — 7. Vö. Farkasfalvy Dénes, A Római levél, Eisenstadt 1983, XV. lap, 20. jegyzet. — 8. Csak a „test szerint/Lélek szerint" ellentétpár látszik páli stílusfordulatnak. — 9. 2Tim 2,8 volna hasonló hely. Azonban a pasztorális levelek nem Pál „tollából" származnak s ezért szóhasználatuk és teológiai fogalmazásuk nem mondható szükségképpen páli eredetűnek. 2Tim 2,8 azonban — minden valószínűség szerint — egyszerűen Róm 1,3 idézése.—10. Az Apostolok Cselekedeteiben az „euangelion" szó mindkét apostoli főszereplő Péter (15,7) és Pál (20,24) hithirdetésének tartalmát jelenti. Peter Schulmacher joggal nevezi „meglepőnek" ApCsel 10,36-43 hasonlóságát Márk evangéliumához, majd hivatkozik arra az ősi hagyományra, amely Márk evangéliumának keletkezését Péter római prédikációjához kapcsolja. (Vö. P. Schulmacher, „The Pauline Gospel": The Gospel and the Gospels, Grand Rapids 1991, 172.) (A könyv cikkeinek egy része német kiadásban is megjelent: Das Evangelium und die Evangelien, Vortrage vom Tübinger Symposium 1982. Tübingen 1983.) 7
