Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Brückner Ákos Előd: Az idők jele az ifjúság lelkipásztori szolgálatában
4. Szeretnénk remélni, hogy egyházi életünknek ez az Isten mélységéből táplálkozó vonala, amelyre itt utalunk, az a jelenség, amelyet prófétikus látású vezetőink nagy reménnyel értékelnek. A „Dominum et vivificantem" című, Szentiélekről szóló körlevelében II. János Pál pápa így ír: „Növekszik azon emberek száma, akik a mozgalmakban és az egyre jobban elterjedő csoportokban mindenek fölé helyezik az imádságot és ebben lelki megújhodást keresnek. Ez jelentőségteljes és biztató jel." (65. pont) „A Communione et Liberazione" alapításának 30. évfordulóján ennek a megújító reformerőnek, gyógyító karizmatikumnak sajátos voltát így jellemezte a pápa: „Vegyük észre, hogy a Lélek a mai emberrel is folytatni akarja azt a párbeszédet, amelyet Krisztusban kezdett meg az Isten, ezért indított a kortárs egyházban annyiféle mozgalmat. Ezek a jelei annak a formaszabadságnak, amelyben az egyetlen Egyház megvalósul" (Vigilia, 1989. 491. old.). Ratzinger bíboros az egyház „pünkösdi órájáról" beszél, amely ma újra láthatóvá válik azokban az új mozgalmakban, amelyek a hit belső vitalitásából alakulnak és nem csupán intézményes szervezések eredményei. „Egyre több olyan fiatalemberrel találkozom, akik fenntartás nélküli döntéssel magukévá tették az egyház egész hitét, maradéktalanul aszerint akarnak élni és nagy missziós lelkülettel látnak munkához ... Hitből fakadó örömük magával ragadja az embert. Szinte magától támadnak itt új papi és szerzetesi hivatások... Az egyháznak új nemzedéke nő itt fel, amelyre teljes reménységgel tekintek. Csodálatosnak tatom, hogy a Szentlélek ismét erőteljesebbnek bizonyul a mi terveinknél, és egészen máshol jelentkezik, mint ahol mi elképzeltük. Ebben az értelemben a megújulás megindult, csöndesen, de hatékonyan." (Zur Lage des Glaubens, Verlag, Neue Stadt, 1985. 41-42. old.). 5. Mindaz, aki a fentieket maga is megtapasztalta, tudja, hogy Isten szentségének dicsőítése és csodálata nem menekülés evilági dolgaink elől, hanem erőforrás azok vállalására. Nem kibúvó, hanem támasz. Nem a valóság kikerülése, hanem teljesebb, mélyebb megragadása. A Szent iránti érzékenységből, mint egészséges gyökérből ezért evangéliumi szükségszerűséggel számos jó gyümölcs fakad. Befejezésül néhányat ezek közül: a) Aki Isten szentségével találkozott, szabadabb, derűsebb, oldottabb lesz. Nyári táboraink megrázó imaórái vidám közvetlenségbe vezettek át. Az Esztergomi Szi- nódus igazságkereső, imádságos légkörében felfakadt a tisztelettudóan felszabadult humor. A jó lelkigyakorlatok biztos ismérve, hogy egy-két nap után könnyeddé, mosolygóssá válik a benne résztvevő. b) A személyesség, a figyelem, a tapintat érzéke is finomodik. A közelmúltban egy felnőtt továbbképzésen nagy jóindulattal keresték hitünk velejét a résztvevők. A kereszténység: lelkiismeret nevelés, templomba járás, lemondás — mondták. Pedig a hitünk nem valami (eszmerendszer), hanem Valaki, Jézus Krisztus — a Vele való személyes kapcsolat, barátság, szövetség. Krisztusban út az Atyához a Szentlélek erejében. Kiscsoportokbeli imáikban ezt meg is tapasztalhatták a résztvevők. A megtértek és tudatosan hívők olyan átélten és a másik számára azonnal felismerhetően tudnak vallani Istennel való találkozásukról, de úgy, hogy sohasem azonos a megfogalmazásuk. Valóban eredeti az élményük. — Egy alkalommal több házaspár is részt vett néhány éves kisgyermekeikkel együtt az ifjúsági vezetők lelkigya- korlatos táborán. Jólesően mondták el, mennyire meglepte őket, hogy az öt kisgyermek egyszerre minden résztvevő számára olyan fontossá lett, mintha a saját gyermeke lett volna. Egyetlen családdá vált a tábor. c) Az egészséges egyszerűség, igénytelenség, szegénység és szerénység iskolái ezek a nyári hetek, évközi lelkinapok. Szinte fillérek fedezetével, felszabadultan, jól és boldogan élünk. Úgy, hogy ami igazán lényeges, arra mindig telik. Egész sorozat ilyen példát sorolhatnánk ide. Mégis, inkább azt szeretnénk felvetni, nem lehetne-e 58
