Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Brückner Ákos Előd: Az idők jele az ifjúság lelkipásztori szolgálatában
ezt a sajátos látásmódot, a konzum-társadalmi szertelenséget helyre-gyógyító magatartást igen tudatosan évközi életünkben is tovább folytatni?! Tudatos megtapasztalások nyomán az élet jobb ízét, arányosabb megélését, szellemibb értékrendjét élhetnénk meg így, és élhetnénk a társadalmunk elé ahelyett, hogy minden erőnkkel a jóléti társadalmi berendezkedést próbáljuk — „gyermekeink javára" — utolérni, azt alulról súrolva... d) A tiszta légkörről már közvetlenül tanúskodtunk, amikor a felszabadult, vidám hangulatra utaltunk. Ifjúsági vezetőink állítják, soha nem okoz gondot a fiúk-lányok együttléte, egymás iránti viselkedésmódja találkozóinkon, táborainkban. Leszámítva a 12-13 éves serdülők kiváncsiskodási hajlamát, később magától értetődő közvetlenséggel és tisztelettudó fegyelemmel vannak együtt fiataljaink, ha táborainknak van szellemi mondanivalója, lelki célkitűzése, ha elég bátrak vagyunk azokat a hitből fakadó tartalom felől szervezni és a különféle foglalkozásokat ennek alárendelni. e) Az együttműködés készsége is érlelődik az imádságos együttlétek erejében. Bátrabban merjük egymást megszólítani, személyesen meghívni a vezetés és szolgálat konkrét teendőire. Remek példákat sorolhatnánk arra, hogyan működik akár többezres résztvevővel egy-egy találkozó, ha a szervezők, a vezetők előbb „meg- imádkozzák" azt. f) Végül utalhatunk arra, hogy a hívő személyes érlelődése a szent tüzében nemcsak aszketikum, hanem misztikum is. Egy áldozattá vált szerzetes magiszter, dr. Sigmond Lóránt ciszterci írta egyik utolsó levelében „ars docendi"-ként a következőket: „Az Istentől jövő örömök... nagy előnye, hogy növekednek, mélyebbek és kiáradóbbak lesznek. Mert ilyenkor nemcsak a kapott jónak örülünk, hanem magának Istennek, az Ő jóságának, irgalmának, bölcsességének, hatalmának. Amint a lélek közeledik Istenhez, egyre kevésbé nézi a kapott ajándékot, inkább az ajándékozót, és innen fakad egyre nagyobb öröme. Ezek az örömök a mennyország előízei, de ehhez az kell, hogy Istenhez közeledjünk. Nem érzelmi dolog ez, hanem a hit növekedésétől függ ... Ha egyszer kezébe kerül Keresztes Szent János könyve, a Kármelhegy útja, abban ez részletesen le van írva. De anélkül is rátalál az ember a hit útjára, ha őszintén keresi. Viszont siettetni sem lehet az ilyesmit. Elég, ha a lélek tiszta szándékkal fordul Isten felé és nem követ el hűtlenséget: a Szentlélek csodálatos tapintattal, fokozatossággal vezeti a lelket." Egyik püspökünk kívánságához szeretnénk társulni, amikor a hazai lelkiségek önbemutató füzetéhez ezt írta ajánlásul: „Több közösséggel való személyes kapcsolatom után merem idézni Szent Pál sorait, mintegy jókívánságul is számukra: 'Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt. Tőle származik minden közösség az égen és a földön. Adja meg nektek dicsősége gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré' (Ef 3,14-16)". 59
