Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)

1995 / 1. szám - KÖRKÉP - Szennay András: Élet az igazság keresésének szolgálatában - Edward Schillebeeckx 80 éves

schichte von einem Lebenden (Herder 1974). A 669 oldalas mű számos kiadást ért meg. Bár szaktudományos munka, mégis — az élő Jézushoz vezeti az olvasót. Művét számos szakbírálója nagyra értékelte, nem utolsó sorban azért, mert harmonikusan kapcsolja a tradíciót a jelen problémalátással, a Biblia szövegét a mai szaktudományos értelmezéssel, a már megfogalmazott dogmákat a dogmafejlődési lehetőségekkel.

Másik hatalmas műve (ugyancsak német fordításában vált sokak számára ismertté): Christus und die Christen (Herder, 1977. 896 oldal). Az általa tervezett trilógia harmadik kötete eddig csak töredékben jelent meg: „Menschen — die Geschichte von Gott" címmel (Herder, 1990). Ebben a könyvében nyíltan felteszi a kérdést: Van-e még az egyháznak jövője? A válasz: a gyakran ellenkező látszat ellenére — van! De: csak akkor, ha nyitott marad Isten felé és Isten előtt, ha meghajol kiszámíthatatlan tervei előtt, ha Isten kegyelmére bízza önmagát. Csak akkor lesz az egyháznak jövője, ha segítőkészen szolgálja az emberek és a világ üdvösségét, hazavitelét, ha segít az egyéni sorsukban és közösségekben zaklatott, szorongatott embereken.

Schillebeeckx sokak számára épp azért „nehéz", problématikus ember, mert problémákat lát és láttat — és azokat megoldani igyekvő, olykor nagyon is szókimondó teológus. Könyvei és tanulmányai komoly elmélyülést igénylő olvasmányok, mégis, számos munkája több kiadást ért meg. Ahhoz nem fér kétség — és ezt ő maga is világosan látja, leírja, elismeri, — hogy ő sem „tévedhetetlen". De mindig elfogadhatóan szolid, sőt, alázatos teológus. Ez magyarázza, hogy bár bírálták, — római fenyítéseket nem alkalmaztak ellene. Schillebeeckx kétségtelenül kritikus keresztény, kritikus gondolkodó, aki kritikus és komolyan felülvizsgáló keresztényeket igényel. Amikor pedig ilyen „merész" kijelentéseket tesz, hogy Európának és általában a nyugati világnak szüksége lenne egy sajátos „felszabadítás teológiára", akkor is megfontoltan nyilatkozik. Vallja, hogy az egyháznak önkritikára van szüksége, hogy hitelesen bírálhassa a nyugati társadalom, a féktelen, a csakis nyereségre beállított kapitalizmus torz jelenségét. Figyelmeztető gondolatai olykor Jeremiás prófétára emlékeztetnek: mivel lassan eladhatóvá, megvásárolhatóvá válik az egész világ, az egyházban látja az egyetlen felülbíráló tényezőt, melynek közreműködésével a nyugati világ megújuló és megújító reál-utópia felé veheti útját. Az eljövendő Isten országáról szólni, erre rámutatni, afelé tekinteni: az egyetlen alternatíva a mának szomorú, banális és mindent leigázni törekvő, ökonómiai megszál- lottságú világa számára.

Schillebeeckx kérdező-kereső és — amikor szükségesnek látja — határozott választ is adni kész teológus. Számára egyetlen valódi érték az Isten országának „rejtett kincse". Krisztus felszólítását közvetítve ezt kell keresni, ezért mindent oda lehet adni. Ebben a keresésben vált és válik ma is útitársunkká, segítőnkké.

(1969 nyarán felkerestem Schillebeeckx-et nimwegeni kolostori szobájában. Folyóiratunk számára kértem interjút. Az akkor — és részben ma is — aktuális kérdésekre készséggel válaszolt. Az interjú magyar fordítását folyóiratunk 1969. IV. számában tettük közzé.

Sz. A.)

47