Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - KÖRKÉP - Szennay András: Élet az igazság keresésének szolgálatában - Edward Schillebeeckx 80 éves
Szennay András OSB ÉLET AZ IGAZSÁG KERESÉSÉNEK SZOLGÁLATÁBAN Edward Schillebeeckx 80 éves Korunk egyik kiemelkedő teológusa, E. Schillebeeckx 1994. november 12-én töltötte be 80. életévét. A flamand származású fiatalember 20 éves korában lépett be Szent Domonkos rendjébe, hat évvel később pappá szentelték, majd hamarosan Lővenben kezdte el dogmatikus pályafutását. Ezt követően közel ötven éve a hollandiai Nimwegen domonkos kolostorában él s ugyanott az egyetemen a dogmatika professzora. A II. Vatikáni zsinat egyik teológiai szakértője (peritus) volt, előadásokat tartott a világ számos egyetemén, hosszú időn át volt a holland püspöki konferencia teológiai tanácsadója. IGváló rendtársának, a francia dominikánus Yves Congar-nak életművét Róma a közelmúltban azzal értékelte, hogy 92 éves korában bíborossá nevezte ki. Vajon évek múltán Schillebeeckx is ilyen kitüntetésben részesül-e? Nem titok, hogy Schillebeeckxnek hamarosan a zsinat után (1968-ban) nehézségei támadtak a római Hittani Kongregációval. „Tisztázatlan" előadói és írói munkássága miatt ismételten meg kellett jelennie Rómában, — ügyében azonban sem akkor, sem később elmarasztaló döntés nem született. (Csak zárójelben említjük meg: nagytekintélyű kortársa, Yves Congar a negyvenes évek elején szintén „gyanúba került" mint a „Nouvelle Théologie" egyik munkatársa). Schillebeeckx védelmére keltek nem csak rendi elöljárói (a római rendi generális és a hollandiai tartományfőnök), hanem a holland püspökök és számos nagytekintélyű teológus is (pl. Karl Rahner). A római „kihallgatásokra" a nyolcvanas évek végéig ismételten sor került, elmarasztaló döntés azonban egyetlen esetben sem született. Schillebeeckx a II. Vatikáni zsinat óta, mintegy harminc éven át ismételten óvott attól, hogy akár a római „illetékesek", akár mások visszatérjenek a zsinat előtti teológiai szemléletéhez és gyakorlatához, következetesen védelmezte a kutató munka szabadságát. Elmélyült munkáját zavarták ugyan a „hivatalos" helyről érkező zaklatások, „vádlóiról" azonban soha nem nyilatkozott tiszteletlenül, netán szeretetlenül, soha nem érezte magát frusztráltnak. Törésre soha nem került sor, önuralmát soha nem veszítette el. Kritikusai nem vonták kétségbe felkészültségét, szaktudományos illetékességét és — ami még jelentősebb — egyházhűségét. Kevesen tudják róla, s ez bírálói előtt is megbecsülést szerzett, hogy napjainkban Aquinói Szent Tamásnak egyik legjelentősebb ismerője és magyarázója. S ami fontos: mivel Szent Tamás tanítását jól ismeri, az epigonoknak és az új skolasztikának olykor merev szűklátókörűsége távol áll tőle. Schillebeeckxnek, a tudósnak és kutatónak nagysága abban is megmutatkozik, hogy élete során készségesen korrigálta saját maga által is elismert tévedéseit. 80. születésnapján számosán írtak róla, sokan felkeresték. Az egyik interjú-készítő kérdésére: „hogyan érzi magát mint az a teológus, akinek számos esetben vitái voltak a római Hittani Kongregációval" — ezt válaszolta: „Boldog és szerencsés teológus vagyok, aki lojális ellenzékben állok és élek a katolikus egyházban. Épp azért, mert lojális vagyok, mentem el ismételten Rómába, amikor oda rendeltek. Jól látom az egyház fennkölt magaslatait, de mélységeit is. És mindezek tudatában — egyszerűen és alázattal szeretem egyházamat." Schillebeeckxnek irodalmi munkássága óriási. Szakpublikációi közül kétségtelenül kiemelkedik (a német nyelvű kiadásban rendkívül elterjedt): Jesus — die Ge46
