Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)

1995 / 1. szám - KÖRKÉP - Tarjányi Zoltán: Yves Congar bíboros, korunk kiemelkedő teológusa

Congar életművéből tartalmi következtetések is leszűrhetők.

a) Ekléziológiája átfogó, széles látókörű. Az egyházban azt a misztériumot látja, amelyben az alap és a cselekvő a megtestesült Isten: az egyház hordozza annak a kinyilatkoztatásnak a teljességét, amelyet a Fiú közölt, s melyet a Lélek tart fenn csorbítatlanul. Az egyházban az Atya önfeltárása kerül emberközelbe, s ebben az egyházban ismerheti meg az ember teljesen önmagát. Mert csakis az egyház a letéteményese és hordozója az isteni kinyilatkoztatásnak: „Abból, amit Isten értünk tett, megismerjük őt benső mivoltában; végérvényesen és totálisan azonban csak Jézus Krisztus által ismerhetjük őt meg. Az egyháztan tehát elválaszthatatlan a krisztológiától és a dogmatika más tartományaitól."9

b) Congar gondolkodásában megfigyelhető, hogy az egyház misztériumát bemutató bibliai képeknek kiemelkedő fontosságot tulajdonít. Alapmeggyőződése, hogy a világban élő és ott isteni küldetést beteljesítő egyház egészében és részleteiben (pl. laikátus) akkor kerül helyes viszonyba a világgal, ha az Istennel szembeni viszonyrendszere tisztázott. Ez pedig újból és újból a biblikus képek elemzéséhez való visszatérést igényli. Sokan épp ezt a kép-analizáló, helyes relációkat kibogozó gondolkodásmódját tartják Congar jelentőségének, igazi „újdonságának".10

c) A sokrétű congari életműből mintegy rendező elvként magasodik ki az egyház Krisztussal való egységének gondolata. 1930-ban írt szakdolgozata, és idős korában publikált, fő „szenvedélyét" taglaló műve (Line passion: Vunité, 1974) szinte keretbe foglalja munkásságát. Soha nem hagyta figyelmen kívül az egyházról szóló tradicionális tanítást, de mikor annak feltérképezését hatalmas apparátusú könyveiben megtette, mindig az egység-gondolat újabb és újabb mélységeit igyekezett feltárni. Az egyházzal kapcsolatos reflexiója autentikus teológiai gondolkodást mutat: „Az egyház a jele annak, hogy Isten kegyelme Jézus Krisztusban közeledik az emberhez. Az egyház tulajdonságai, melyek a jegyek szerepét játsszák, kifejezik ezt a világ felé közeledést: egység, katolicitás, apostoliság, — mindegyik azt bizonyítja, hogy Krisztus egyedüli tette abszolút értéket birtokol, az üdvösség egyetemességét."11

Amikor gerincvelő betegsége miatt az 1984 óta béna, tolókocsiban élő, 91. évében járó Congar 1994 végén a párizsi dominikánus rendházban átvette II. János Pál pápa személyes küldöttjétől a bíborosi kalapot, valóban egy élet sokrétű erőfeszítése nyert megkoronázást. Ez a megbecsülés azt is jelezte, hogy korunk egyháza fejet hajt egy hiteles Krisztus-követő élet előtt. De azt is, hogy tudományos szinten már soha nem gondolkodhatunk úgy az egyházról, hogy Congar életművét figyelmen kívül hagyhatnánk. Személyes példáját és tudományos erőfeszítéseit szem előtt tartva, a kitüntetéssel mintha Izajás szavaival szólt volna a Szentatya: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak. Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg — mondja az Úr." (íz 46,4)

Irodalom: 1. le Guillou: Yves Congar, in: Bilan de la théologie du XX.e siécle, Paris, Castermann, 1970.791-805. — Winling: La théologie contemporaine, Paris, Centurion, 291-301. — Szabó Ferenc: Yves Congar, in: Teológiai Vázlatok, Bp, SzIT, 1983. VI. 277-312. — Duquesne: Intgrroge Chenu, Paris, Centurion, 1975. — P. fossua: Congar atya ökumenikus műve — Az Etudes-ben 1982-ben megjelent tanulmányt fordította Szabó Ferenc, in: Távlatok 1994/6,688-698. — Y. Congar: Entretiens d'automne, Paris, Cerf, 1987. — 2. le Guillou: Yves Congar, id. mű 801. — 3. le Guillou: Yves Congar, id. mű 801. — 4. Y. Congar: Une passion: l'unité, Paris, Cerf. 1974. 65. — 5, Duquesne: Interroge Chenu, id. mű 189. — 6. Y. Congar: Pneumatologie dogmatique, in: Initiation a la pratique de la théologie, Paris, Cerf, 1982. II. 496. — 7. Szabó Ferenc: Yves Congar, id. mű 285. — 8. Y. Congar: Une passion: l'unité, id. mű 112. — 9. Y. Congar: Situation et táches présentes de la théologie, Paris, Cerf, 1967. 85. — 10. Dictionnaire de la vie spirituelle, Szerk. Viller, Paris, Beauchesne, IV. 1960.433-434. — 11. Cette Église que j'aime, Paris, Cerf. 1965. 51.

45