Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - KÖRKÉP - Somorjai Ádám: A házasság céljairól alkotott szemlélet alakulása századunkban
Somorjai Ádám OSB A HÁZASSÁG CÉLJAIRÓL ALKOTOTT SZEMLÉLET ALAKULÁSA SZÁZADUNKBAN A házasság a két egyházjogi kódex meghatározása szerint Az egyháztörténet folyamán — hosszú jogfejlődés eredményeképpen — két kódex látott napvilágot, mindkettő századunkban. Aházasságról alkotott szemlélet változását legcélszerűbben e két kódex definíciójának összehasonlítása révén állapíthatjuk meg. Az 1917-ben megjelent első Codex Iuris Canonici 1013. kánonjának 1. pontjában találjuk a következő meghatározást: „Matrimonii finis primarius est procreatio atque educatio prolis, secundarius mutuum adiutorium et remedium concupiscen- tiae". Azaz: A házasság elsődleges célja az utód nemzése és nevelése, másodlagos célja pedig a kölcsönös segítség és konkupiszcenciától való megszabadulás. Az 1983-ban kiadott Egyházi Törvénykönyv 1055. kánonjának első paragrafusában (amely a házasságról szóló rész első cikkelye) a következő megfogalmazást találjuk: „A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte." Míg a lényeges tartalomban: a házasság szentség mivoltát illetően nincs eltérés, lényeges a hangsúlyeltolódás a két megfogalmazás között. Az első: a jogi eredetű szerződés fogalmat felváltja a biblikus szövetség gondolata, nem beszél többet a cél elsődlegességéről és másodlagosságáról, és ugyanúgy megszűnik a konkupiszcencia szó (Erdő: szexuális vágy csillapítása) használata. (Bár a 2. paragrafusban visszatér a szerződés szó, de nem hangsúlyosan.) A második: megfordul a sorrend: míg az 1917-es kódexben az utódnemzés és nevelés első helyen szerepelt, addig az 1983-as törvénykönyvben ez a második helyen található, ill. míg korábban kölcsönös segítséget és a konkupiszcenciától való megszabadulást emlegettünk, most már életközösségről és a házasfelek javáról beszélünk. Mindez — utóbb — a természeténél fogva indoklást kapja. A különbség hordereje egyelőre beláthatatlanul nagy. A házasságról alkotott keresztény felfogás újrafogalmazása egyrészt a biblikus tanításhoz való visszatérést jelenti, másrészt a perszonalista filozófia eszközkészletének felhasználását, harmadrészt pedig a teljes hagyomány kritikus felülvizsgálatát, amelyhez szorosan hozzátartozik a felelős szülői magatartásról, egyszerűsített kifejezéssel, a születés-, ill. a fogamzásszabályozásról alkotott keresztény tanítás újrafogalmazása, ill. ennek az újrafogalmazásnak a hagyománnyal való összeegyeztethetősége is. A célra irányultság fogalma és újrafogalmazása A cél szó az arisztotelészi célra irányultság kategóriájának értelmében értendő, eredete Szent Ágostonnak a házasság három javára vonatkozó tanítására (bona matrimonii) megy vissza. Ágoston ugyanis a szexuális vágyat a bűnbeesésből eredeztette, a biblikus test-lélek egység fogalmát pedig meg kívánta védeni a maniche- ista és gnósztikus tanítással szemben (melyek szerint a testiség rossz, leküzdendő), íly módon a házastársi egyesülést eszköz-értékként engedélyezte, ha utódnemzésre (proles), tehát jó célra irányul, nem pedig kifejezetten a szexuális egyesülés által 37
