Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - KÖRKÉP - Somorjai Ádám: A házasság céljairól alkotott szemlélet alakulása századunkban
nyújtott örömszerzésre, továbbá, ha növelte a házastársi hűséget (fides) és biztosítva volt a kapcsolat tartóssága, felbonthatatlansága (nála: sacramentum). A proles, fides, sacramentum mint bona matrimonii hármassága alakul át később, — elsőként Isidomál (PL 82,367) — proles, adiutorium et remedium (incontinentiae) hármasságává, és mint a házasság céljai: fines matrimonii kerül bele az egyházjogi definícióba. Ugyanez a célra irányultság gondolat köszön vissza az új egyházjogi definíciónál is, amelynek előzménye a Gaudium et Spes pasztorális konstitúció 48. pontjának első mondatában közölt meghatározás. „A bensőséges házastársi élet- és szeretetkö- zösség a Teremtő műve, a maga törvényhozásával ő szabályozza, és a házassági szövetség kötés, vagyis a személyes és visszavonhatatlan beleegyezés hozza létre." A házasság értelme. Herbert Doms tanítása és annak recepciója Herbert Domsnak Vom Sinn und Zweck der Ehe — A házasság értelméről és céljáról, Breslauban, 1935-ben kiadott művében veti fel először nagy horderővel a kérdést: A Zweck, a cél a házasságra annyiban vonatkoztatható, amennyiben az társadalmi intézmény. De a házasság elsősorban nem társadalmi intézmény, hanem a házasfelek közötti személyes kapcsolat. E szempontból nem Zweck-ről, célról, hanem Sinn-ről, értelemről kell beszélnünk, vagy pedig újra kell fogalmazzuk a cél fogalmát, hogy az egybeessék az értelemmel. A házasság igazi értelme a férfi és a nő szeretete és egysége, amely olyan dinamikus egység, mely a házasfelek személyes és kölcsönös tökéletesedésére irányul. A házassági szeretet e dinamikus voltának igen lényeges eleme az utódnemzés, a család megteremtésének igénye. De az utódnemzést úgy kell felfogjuk, mint ami a házaséletnek, ennek az alapvető személyes kapcsolatnak ki- és egyben beteljesedése. Ebben az értelemben, bár külsődleges és adminisztratív szempontból nézve, az utódnemzést a házasság intézményének „céljaiként foghatjuk fel. Röviden, az „életre szóló közösség, szokás és társadalomiként felfogott házasság kell legyen az elsődleges, „az utód helyes nemzésére és nevelésére irányuló intézményiként felfogott házasság fogalmával szemben, már pedig ez ellenkezik az addig vallott hivatalos egyházi felfogással. Doms nem javasol változtatást a születésszabályozás kérdésében kialakított hagyományos tanítás terén, csupán a házasság teológiájának szemléletmódját kívánja megváltoztatni, ez viszont alapvető és gyökeres változást jelent. Azt a vitát, amelyet az a nézet kiváltott, előbb XII. Pius 1941. október 3-án a S. R. Rota előtt elmondott beszéde, majd a Szent Officium 1944. április 1-én kelt határozata zárja le: név említése nélkül elítélve ezt a felfogást (AAS 36. 1944. 103. — Denziger 3838 — Denziger-Schönmetzer már nem hozza). H. Doms könyvét ki kellett venni a könyvkereskedelmi forgalomból. XII. Pius 1951. október 29-én az Olasz Katolikus Szülésznők Egyesületének kongresszusához intézte híressé vált beszédét. Ebben kifejezetten cáfolja ugyan azt a modem nézetet, hogy az elsődleges cél a házastársak kölcsönös tökéletesedése volna, mert az életadás és nevelés (figyelemre méltó, hogy ez mindenütt párban található, sohasem külön: procreatio et educatio prolis), de a többi célt közvetlenül ezek alá rendeli, és többször használja személyek értéke kifejezést. AII. Vatikáni zsinat nagy részben elfogadta ezt a házasságról alkotott perszonalisz- tikus teológiát, elsősorban a Gaudium et Spes pasztorális konstitúció már idézett 48. és ezt követő fejezeteiben, a Humanae vitae enciklika (1968) pedig egyszerűen átvette, és a házasélet értelméről beszélt, mint H. Doms 33 évvel korábban, és nem említette többé a „cél" kifejezést, személytelen értelemben. A házastársi szeretet ily módon: emberi, teljes (totális), hűséges és termékeny (HV 9). Hangsúlyozza a házastársi 38
