Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - KÖRKÉP - Nikolasch, Franz - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A húsvéti három szent nap ünneplésének értelme és jelentősége
A húsvéti három napos ünnep szövegei úgy emlékeztetnek bennünket az Úrnak értünk történt szerető odaadására, s ezzel együtt a hozzánk intézett felhívásra, hogy megfelelő módon találkozzunk ezzel a szeretettel, s embertársaink felé fordulva megfeleljünk neki. Az Úr vacsorája nagycsütörtöki istentiszteletének evangéliuma elmondja, hogyan mosta meg Jézus tanítványai lábát. A liturgia megadja a lehetőséget, hogy ezt az evangéliumot egy jelenettel ábrázoljuk és megtartsuk a lábmosást. De nem ez a döntő, sokan teátrálisnak is tartják ezt a rítust. Döntő jelentőségű az az összefüggés, amelyben János elmondja ezt a cselekményt. Azon a helyen, ahol a szinoptikusok az Eucharisztia alapításáról tudósítanak, ő a lábmosást hozza. János azt akarja ezzel kifejezni, hogy végeredményben mind a két esemény ugyanazt jelenti: jelszerűen az Úr értünk való odaadó szeretetét ábrázolja. A lábmosás elbeszélését az evangélista az Úrnak a tanítványokhoz intézett felhívásával fejezi be: „Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. Példát adtam nektek: Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek" (Jn 13 sk). A tanítványok feladata, s ez a miénk is, hogy azt, amit Krisztus ajándékozott nekünk, tovább adjuk embertársainknak. A húsvéti misztérium ünneplésében megtapasztaljuk, hogy Krisztus egészen és teljesen odaajándékozza nekünk magát. Ebben az ünneplésben felszólítást kapunk arra, hogy hasonlóan tegyünk embertársainkkal. Az emberekhez való odafordulásunk konkretizálódhat a nagycsütörtöki bűnbánati liturgiában vagy a szükséget szenvedők számára rendezett gyűjtésben. Mindez azonban nem korlátozódhat erre a napra és erre a jelre. A húsvéti misztérium ünneplése sokkal inkább azt jelenti, hogy mindig és mindenütt szeretetében és odaadásában kövessük az Urat, s az ő szellemében találkozzunk egymással. Jegyzetek: 1. Der Römische Kalender Nr. 18. — 2. Vö.: uo., Nr 19. — 3. Der Römische Kalender. Nachkonziliare Dokumentation, Trier 1969. 98. — 4. Die Pessach-Haggadah, Tel Aviv 1976. 26 sk. Diakonia 1991. 38-42. (részletek) Fordította: Bánhegyi B. Miksa OSB ... az Utolsó Vacsorában és a lábmosásban A TEOLÓGIA folyóirat 1994. 2. számában pályázatot hirdetett, közzétéve a pályázat feltételeit és határidejét. A megjelölt határidőig szerkesztőségünkbe 17 jeligés pályázat érkezett. A pályamunkákat öt tagú bizottság bírálta el. A bizottság örömmel állapította meg, hogy a beküldött pályamunkák — bár különböző értékűek —komoly szorgalomról tettek tanúságot. A pályázók egy része sajnálatos módon — mindenekelőtt a témaválasztásnál — nem vette figyelembe a pályázati kiírás feltételeit, tárgyi megközelítéseit. A bíráló bizottság a 30.000.-Forintos pénzjutalmat „Tolle, lege" jeligéjű munkának, a 20.000.- Forintos díjazást a „Tanítsatok minden népet" jeligéjű írásnak, a 10.000- Forintos jutalmat pedig az „Ádám" jeligével ellátott munkának ítélte oda. A rangsorolásban 4. 5. helyen álló — „Éva", illetve „A Megfeszített" — jeligéjű munkák szerzőinek méltányossági alapon 5.000 - 5.000 - Forint jutalmat állapított meg a bizottság. A díjnyertes munkák szerzői jutalmukat két héten belül kézhez kapják. Kérjük, vegyék fel mielőbb a kapcsolatot szerkesztőségünkkel! A pályamunkáknak (esetleg részletüknek) folyóiratunkban való közlését illetően az egyes szerzőkkel alkalmilag fel fogjuk venni a kapcsolatot. Szerkesztőség 36
