Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 4. szám - KÖRKÉP - Kiss Antal: "Meg kell nyitni a lehetőséget..." - Beszélgetés Maróth Miklós-sal és Zlinszky János-sal, a Katolikus Egyetem dékánjaival
szünk kiiktatni azokat az aspektusokat, melyek nem szigorúan véve esztétikai szempontok. — Az általános irányelveken túl gondol-e az egyetem azokra is akik hitükből élő, vagy a hit iránt nyitott emberek? Egyáltalán mekkora ezeknek a száma? — M. M.: Országosan 10% körül van a gyakorló katolikusok száma, én azonban úgy vélem, hogy az egyetemen ennél nagyobb számban vannak jelen. Nem gondolom, hogy az egyetemnek döntő szerepe lehetne az elkötelezett katolikus fiatalság nevelésében, egyetlen reményünk, hogy őket nem ijesztjük el. Nagyon sok olyan hallgató van, aki érdeklődő, jó szándékú és nyitott szívű, de a családból nem hoz semmiféle szilárd vallási neveltetést. Ami engem sokkal jobban érdekel, hogy miként lehet megnyerni azokat a fiatalokat, akik a helyüket keresik és esetleg mindössze annyit tudnak magukról, hogy meg lettek keresztelve. A bölcsészkar különösen jól szolgálja a kereső emberek igényét, — bár hozzáteszem, hogy egy bizonyos pontig. Az egyetem ugyanis arra képes, hogy az eszükhöz szóljon, de a koruknál fogva forrongó, alakuló embereket nem annyira az értelmükön, mint inkább a szívükön keresztül lehet megérinteni. Ám erre a mai napig nem vagyunk felkészülve. Ehhez lenne szükségünk egy egyetemi lelkészre. Az új piliscsabai plébánost ezzel a feladattal is megbízta püspöke, s ez biztató jel. Számomra döntő, hogy a „kereső" réteget miként tudjuk megszólítani. Hogy kinek-kinek ad-e az egyetem valamit, az természetesen majd a curriculumok végére fog kiderülni. — Z. J.: Felvételkor nem a vallásosságot, hanem a vallási ismereteket értékeltük pozitívumként, és ezt minden vallásnál egyformán. A debreceni református gimnáziumi, a zsidó gimnáziumi, a pannonhalmi vagy állami iskolai hittanjegyek közt nem tettünk különbséget. Meg kell nyitnunk a lehetőséget, hogy ahol a hallgató túlmegy a tudáson és esetleg meggyőződés és hit szempontjából akar tájékozódni, ott is segítsünk neki. Gondolok itt a teológiára való áthallgatásra, vagy az imént említett egyetemi lelkészség intézményére, ahol személyes beszélgetésekre van mód. Ez fontos része a programunknak, azonban nem lehet kikényszeríteni. Nem ismeretlen a helyzet, hiszen folytattunk ilyet állami egyetemen is: Erdő Péter tartott előadásokat az ELTE-n, én pedig éveken keresztül Miskolcon „Keresztény erkölcs és jogászi etika" címmel. Szabályzatunkban benne van, hogy az áthallgatás karról- karra szabadon lehetséges. Ami valakit érdekel, azt tanulmányozhatja. Ha a hallgatóknál csoportos igény mutatkozik, akkor arra is van mód, hogy más karokról konzultációra, előadásra meghívjunk előadókat. A jogi karnak azonban már eleve olyan a tanári kara, hogy ebből sok mindent fel tud vállalni. — Noha csupán néhány év telt el az Egyetem alapítása óta, mégis megkérdezem: érezhető-e, hogy nőtt az egyetem kisugárzása? Miképpen kívánják tovább szélesíteni az egyetem társadalmi nyilvánosságát? ■— Z. J.: Az Egyetemnek van egy hatalmas előnye más felsőoktatási intézményekkel szemben, nevezetesen az, hogy egy világszervezet kötelékébe, a katolikus egyetemek közösségébe tartozik, s közülük több, mint húsz intézménnyel tart kapcsolatot, Olaszországban, Németországban, Németalföldön, Spanyolországban, Francia- országban, de a tengrentúlon is. Nem önző szempontok vezetnek bennünket ezeknek az ápolásában, hanem reméljük, hogy a magyar értelmiség számára is fontosak lehetnek ezek az eddig nem használt kapcsolatrendszerek. Egy eddig elzárt kontaktus jöhet létre és működhet hosszú távon, nagy segítséget nyújtva nyelvismeret megszerzésében és esetleg anyagi téren is, nem beszélve a hazahozott és kivitt szellemi tőkéről. — M. M.: A bölcsészkaron az örökségként kapott szakszervezeti könyvtárat a magyar nyelvű szakanyagok mellett olyan külföldi könyv, CD és hanganyaggal, korszerű technikával szeretnénk felszerelni, mely lehetőséget nyújtana külföldi 226
