Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 4. szám - KÖRKÉP - Kiss Antal: "Meg kell nyitni a lehetőséget..." - Beszélgetés Maróth Miklós-sal és Zlinszky János-sal, a Katolikus Egyetem dékánjaival
KÖRKÉP „MEG KELL NYITNI A LEHETŐSÉGET..." Villáminterjú Maróth Miklóssal és Zlinszky Jánossal, a Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi illetve Állam- és Jogtudományi Karának dékánjaival — Mikor és miért gondoltak a Karok alapítására? — Maróth Miklós: A nyolcvanas évek végén merült fel a katolikus egyetem gondolata. Részben abból táplálkozott, hogy az utóbbi időben a magyarországi katolikus közösségben egyre erősebben mutatkozott igény arra, hogy legyen katolikus felsőoktatás. Másrészt — ezzel szoros összefüggésben — egy olyan műhelyt szerettünk volna létrehozni, mely a különböző szellemi, társadalmi érdekcsoportok befolyásától független, ezek feletti, egyetemes. — Zlinszky János: A Jogi Kar létrehozását az Esztergomi Zsinaton vetettem fel. Egy társadalmi vonalon történő továbbképzés terve Jelenits Istvántól ered, az ő vezetésével terveztek a piaristák egy szabadegyetem jellegű akadémiát. Azt, hogy a Pázmány Péter Egyetemen Jogtudományi Kar legyen, először Maróth Miklóssal beszéltük meg. A jogászrétegben, ahogy a bölcsészeknél is tapasztalható volt az igény, hogy a keresztény gondolkodású emberek összejöjjenek, saját szellemi, lelki igényeiknek megfelelő közegben oktathassanak, szolgálhassanak. Kidolgoztam elképzeléseimet, megtárgyaltuk Seregély István érsek úrral és a Bíboros úrral. Ok áldásukat adták rá, majd szakmai körökben ismertettem novemberben. A koncepciót nagy lelkesedéssel fogadták. — Felmerülhet a kérdés, hogy a felsőoktatás jelenlegi zűrzavaros helyzetében szükség van-e Magyarországon egy Katolikus Egyetemre? Mik azok az értékek, melyek képviseletével az intézmény és tagjai válaszolhatnak e kétkedő kérdésre? — M. M.: Hadd válaszoljak a kérdésre személyes tapasztalatommal. Édesanyám is egyházi gimnáziumba járt, én is. Visszatekintve édesanyám és saját kortársaim, osztálytársaim életpályájára, nem mondhatom azt, hogy ezek az emberek mind megállták a helyüket az életben, boldogultak és megtartották az egyház előírásait. Ha az előző generációk tapasztalata ilyen vegyes képet mutat, akkor azt hiszem, hogy mi sem táplálhatunk illúziókat a saját diákjainkkal kapcsolatban, akik már nem is abban a fogékony — gimnáziumi — életkorban kerülnek ide az egyetemre. Egyet azonban mindenképpen merek állítani, visszanézve ezekre a korábbi generációkra: a hitük az életnek azokban a viharaiban is adott nekik valamiféle tartást vagy kitartást, amelyekben hajójuk összetört. Ha mi is el tudunk érni valami hasonlót, akkor, azt hiszem, nem lesz haszontalan a munkánk. Másik lényeges elemnek a tanulásra, a munkára való nevelést gondolom. Abból indulok ki, hogy mindenki az egyetemi évei alatt alapozza meg életét — a könnyűt és a nehezet egyaránt: mennél nehezebb a tanulmányi idő, annál könnyebb az élete. Én tehát annak híve vagyok, hogy itt az egyetemen megnehezítsük a diákjaink életét, a legtöbb tanulásra kény- szerítsük őket, hogy versenyképes, jó diplomával léphessenek ki az életbe. Szeretnénk továbbá, ha ez a diploma a megalapozott tudáson kívül bizonyos szemléletet is takarna. — Z. J.: Amit a jogi egyetem különösképpen adni tud, az annak tudatosítása, hogy a társadalom működése szorosan összefügg az etikai renddel. A mai Magyar223
