Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Congar, Yves - Mártonffy Marcell (ford.): Isten női arca
Épp ez gördít akadályt „a nő teológiája" elé, amelynek kidolgozására több kísérlet is történt. Kettő közülük, több-kevesebb hangsúllyal, a Szentlélek jegyében. 1. Maura Böckeler az egyházatyákra, a liturgiára, és Szent Hildegárdra hivatkozva az egész kegyelmi rendet új megvilágításba helyezi. A három isteni Személy belső misztériuma azokkal a jelekkel hozható összefüggésbe, amelyek foglalatát a Jelenések könyve 12. fejezete nyújtja. Az egyik jel a Bölcsesség játéka, ahol a Lehelet elkíséri a Szót, a Lélek az Igét, amint Éva is Adám társául szegődött. A kezdetre, akárcsak a régi atyák teológiájában, a Szentháromság misztériuma nyomja rá bélyegét. Éva a Szentlélek képmása. Az Ige válaszra vár (Wort — Antwort), a válasz pedig a szeretet — a Lélek — aki teljessé teszi a háromságot, s az Istennek szentelt szüzesség, amely Istennek ajánlja a Kozmosz hálaénekét. Éva bűnbeesése után a szűzi válasz Máriában, egyszersmind az Egyházban szólal meg ismét. Az Egyház, az új Éva testét a szeretet, a Szentlélek formálja meg. A kereszten — a lándzsadöfés nyomán — és Pünkösdkor, az Egyház szülőhelyén, az emberré lett Logosz önnön párját és kiegészítőjét foganja meg: az Egyházat, az új Évát, az emberi alakot öltő Szentleiket. A nő az Istennek adott szeretet-válasz nagy jele, azé a válaszé, amely Istenben maga a Szentlélek. 2. Willi Moll a férfi-jelleget Isten első Személyének atyaságából eredezteti. A nőiség a Szentlélekkel függ össze, aki sajátosságát, hogy ti. ő a szeretet, három jellegzetesen női helyzetben és feladatban bontakoztatja ki: Jézus fogantatásakor szűzként, a szeretet önátadásában asszonyként — Istenben a Szentlélek a nagy „és", a kötőszó, mely egyesít —, és az életadásban anyaként. Vajon e tulajdonságok, amelyek Máriában a legmesszebbmenően megvalósulnak, csakugyan megvilágít- ják-e a Szentlélek teológiáját és azt a nőiséget, amely a Lélek osztályrésze Istenben? Tény, hogy a hagyományban nem ismeretlen a Szentlélek anyai szerepe. A Teremtés könyve (1,2) szerint a Szentlélek, Isten ruahja, mintegy kihordja a megtermékenyített világsejtet. Hasonlóképpen az új teremtés kezdetén is anyai módon viszi véghez az Atya tervét: a Fiú világra jöttét emberi természetünkben (Lk 1,35), messiási küldetésében (a galamb ott lebeg a Fiú felett, amikor elhangzik az atyai szó: „Fiam vagy" — (Mk 1,10 k.; Lk 3,22) és újjászületésekor, midőn feltámad és megdicsőül. S a Szentlélek éppígy anyaként gondoskodik — a fővel, Krisztussal szemben — az ő testéről és tagjairól. Az Egyház számára Pünkösd ugyanaz volt, mint Krisztusnak az igehirdetés: a Szentlélekből szakadatlanul keresztényeket szül a világra. Egy 1912-ben írt és azóta gyakran idézett tanulmányában E. Lemonnyer arról beszél, hogy „természetfeletti életünkben a Szentlélek anyai szerepet tölt be". Elsőként ő hívja fel figyelmünket arra, hogy „az isteni Személyek közül kivált a Szentleiket tekintjük 'ajándéknak'. Nem más ő, mint Isten Ajándéka, neve is innen származik. A Háromságban ő a Szeretet, ami ugyancsak tulajdonnevei közé tartozik. Márpedig ezek elsősorban anyai tulajdonságok: mintegy az anyaság lényegét alkotják. A világon senki más nem oly mértékben 'ajándék', mint anyánk; ő testesíti meg a szeretet mindent felülmúló önzetlenségét, nagylelkűségét és odaadását." A napi együttléttel s főként az érzelmi közösség megteremtésével az anya alkotja a gyermek lelkiismeretét. Az Egyházban ezt a szerepet tölti be a hagyomány. Transzcendens alanya, a Szentlélek általa teszi teljessé azt, amit a Fiútól kaptunk: az idők során elmélyíti, aktualizálja, s a nevelés mélyreható munkájával mintegy a szívünkbe vési. Az anyai-női szerep így egészíti ki és teljesíti be az Atya és a Fiú művét. Forrás: Christ in der Gegenwart 1995/28. 229-230.O. Fordította: Mártonffy Marcell A Szentlélek anyai szerepe 222
