Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Congar, Yves - Mártonffy Marcell (ford.): Isten női arca
Yves Congar ISTEN NŐI ARCA 1995 június 22-én, hosszú, súlyos betegség után 91 éves korában elhunyt századunk egyik legkiválóbb teológusa, Yves Congar. Szent Domonkos rendjének volt tagja, peritusként vett részt a 11. Vatikáni zsinaton, nagyszámú értékes könyvnek és tanulmánynak volt szerzője. Szenvedélyesen szerette egyházát, évtizedeken át munkálkodott a keresztények egységéért. Szavával és tollával az evangélium terjesztésének volt hűséges munkása. Rá emlékezve közöljük egyik írását. Az évszázados, nyomasztó férfiuralom ellenhatásaképp manapság különös nyomatékkai vetődik fel Isten női tulajdonságainak, sőt nőiségének a kérdése. Az „Isten" szó minden nyelvben hímnemű. A szentháromságtan Isten Fiáról beszél, aki férfi alakjában lett emberré. Ha megfontoljuk, mennyire óvakodik a Szentírás attól, hogy Istent nemi jellemzőkkel ruházza fel, e tényeknek nyilván nem tulajdonítunk a kelleténél nagyobb fontosságot. Izrael egész környezetét a női istenségek kultusza jellemezte, az élő Isten mellett azonban nem áll istennő. Istent — igéjére és Jézus Krisztus kinyilatkoztatására hallgatva — „Atyának" hívjuk, de nem gondoljuk, hogy tartozna hozzá feleség vagy anya — afféle anyaisten — is. Ha nem ódzkodnánk az antropomorfiz- mustól, akkor Bérulle nyomán azt mondhatnánk, hogy Isten, akitől az Ige származik, „egyszerre lát el apai és anyai feladatot, amikor önmagában ad életet Fiának és méhében hordozza őt". Aquinói Szent Tamás szerint a Szentírás, midőn egyszülött Igéről beszél, olyasmit állít az Atyáról, ami a testi világban megoszlik az apa és az anya között; Istent mégsem nevezhetjük anyának, mivel tiszta aktus, míg az anyára, ha embert fogan, passzív-befogadó szerep hárul. Szent Tamás elgondolása a modem lélektan számára elfogadhatatlan. Ha azonban „Isten a maga képmására teremtette az embert, / Isten képmására teremtette, / férfivá és nővé teremtette őket" (Tér 1,27), akkor Istenben, transzcendens módon, nyilván van megfelelője a férfiasságnak, miként a nőiességnek is. „Feledheti-e kisdedét az anya?" A kinyilatkoztatás Istene csakugyan nem nélkülözi a női vonásokat — ezekre a Biblia szókincsében is felfigyelhetünk. Mindenekelőtt Isten gyengédségére. Van persze atyai gyengédség is: Isten, az Atya gyengédsége (Zsolt 103,13; íz 63,16). Agyengédség Jahve jellemzőihez tartozik (Kiv 34, 6; Zsolt 25,6; 116,3); az erőteljes prófétai szövegek és a fogalomban rejlő konkrét képzet szerint azonban inkább női tulajdonság. „Én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket (az efraimitákat)... emberi kötelékkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét. (...) Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izrael? (...) Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom" (Oz 11,3). „Hát nem drága fiam-e Efraim, és nem kedves gyermekem-e? Valahányszor megfenyegetem, mégis mindig törődöm vele. A bensőm remeg érte, irgalmaznom kell neki" (Jer 31,20). 218
