Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Ferenc: Diakónia - diakonátus - diakónus
a II. Vatikáni zsinat támogatta a kívánságokat és a kéréseket, hogy az állandó diakonátust vissza kell álítani... Azért, hogy legyen a szükségben lévő vagy hiányokkal küzdő keresztény közösségeknek ügyvédje, a helyi keresztény közösségekben a szolgálat és diakónia szellemének előmozdítója, magának az Ur Krisztusnak jele vagy szentsége, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon." VI. Pál pápa második apostoli irata helyreállította azt a felborult egyensúlyt, amely annak következtében állt be, hogy az állandó diakonátus eredeti, biblikus- ősegyházi megalapozottságú visszaállításának értékeit elhomályosította a zsinaton túl nagy hangsúlyt kapott paphiány. Az állandó diakonátus megvalósítása a világegyházban. Tények és következtetések Afrika 23 országában 307 Egyesült Államok 11.175 és Kanada 740 Amerika többi 31 országában 2.611 Ázsia 16 országában 105 Ausztrália és Óceánia 11 országában 126 Európa 28 országában 5.884 A világegyház 111 országában 20.948 A diakónusok száma és területi megoszlása 1995. januárjában10 Ha a diakonátus elterjedtségét jelző statisztikára pillantunk, azonnal szembetűnik, hogy a diakónusok száma nem ott a legmagasabb, ahol a legnagyobb a paphiány. A diakonátus ügye elsősorban a harmadik világ püspökeinek szavazataival „ment át" zsinaton, ennek ellenére mégis ezekben az országokban elenyésző a diakónusok száma. A gyakorlat — úgy tűnik — azt igazolja, hogy a diakonátus valóban nem a paphiány megoldására való, legalábbis nem abban az értelemben, hogy a diakónus papot helyettesít. Németország példáján jól illusztrálhatjuk ennek a kijelentésnek az igazságát. 1994-ben az országban 16.416 egyházmegyés pap és 4.238 szerzetespap élt (a nyugdíjasokat is beszámítva). Az alig több mint 20.000 pap mellett 5.939 főállású lelkipásztori kisegítő dolgozott. Az iskolai hitoktatókról és hittanárokról nincs adat. Ennyi papra és főállású lelkipásztori kisegítőre mindössze 1.776 állandó diakónus jutott. Ezek közül 640 főállású, 1.124 pedig polgári foglalkozás mellett diakónus (12 szerzetes). Az adatokból kitűnik, hogy a papság munkáját elsősorban nem a diakónusok, hanem a főállású lelkipásztori munkatársak könnyítik. A diakónusok nagy része nem papi feladatokat vesz át, hanem a papok mellett sajátos diakónusi feladatot lát el. A pap és a diakónus feladatköre nem helyettesítő, nem rivalizáló, hanem komplementer, kiegészítő feladatkör. A pap a közösség középpontjában állva, főként az eucharisztián való elnökléssel a helyi közösséget vezeti, a diakónus pedig az egyház és a társadalom peremén, ahol az egyház már, vagy még nincs jelen, képviseli Krisztust és az Őt követő szolgáló egyházat különösen a rászorulók körében. Tolmácsolja Krisztus szeretetét elsősorban a nehéz helyzetben lévőknek. Felkeresi a betegeket, kórházban lévőket, idősek otthonait, börtönöket. Igyekszik felkutatni a hajléktalanokat, hontalanokat, munkanélkülieket, alkoholbetegeket, drogfüggőket. Liturgikus szolgálatával hitelesen tanúsítja az Isten- és emberszeretet egységét, igeszolgálatával pedig folytonosan felhívja a hívő közösség figyelmét a diakónia, a szeretetszolgálat fontosságára. Ahol a kétféle hivatást, a papit és a diakónusit elméletben pontosan körülhatárolják és megfogalmazzák, a gyakorlatban pedig mind a pap mind a diakónus a rendjének megfelelő feladatokat teszi, 215
