Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Válóczy József: Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés
KÖNYVEKRŐL ■ Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés. Pilinszky János tolmácsolásában. XX. századi keresztény gondolkodók 6. Vigilia Kiadó, Budapest, 1994. A Kegyelem és nehézkedés c. kötet eddig nagyrészt kiadatlan Pilinszky-fordításo- kat tartalmaz Simone Weil írásaiból. Amint az eligazító utószóból is kitűnik, a szerkesztők elsődleges szándéka Pilinszky fordítói tevékenységének bemutatása volt (erre utalhat az is, hogy néhány esetben ugyanannak a szövegnek több fordításváltozatát is megtalálhatjuk) ill. ezen túl a szellemi rokonság fölmutatása Pilinszky és Simone Weil között. A közölt szövegek részben Pilinszky, részben mások fordításában (a Jegyzetfüzetek a közelmúltban Jeleníts István gondozásában) már korábban is megjelentek, így a kötet Weil művének és gondolkodásának ismeretéhez közvetlenül nem ad hozzá semmi újat. A kötet anyaga válogatás, amely nem a szerkesztőknek, hanem magának Pi- linszkynek a kezenyomát viseli: Pilinszky szelektíven fordított, ami részben talán figyelmetlenségnek tulajdonítható pontatlanságot jelent (sokszor hagy ki egy-egy sort, vagy egy-egy bekezdést is), részben viszont (erre szintén az utószó hívja föl a figyelmet) tudatos kiválasztását azoknak a szövegeknek, amelyeket igazán magáénak érzett, szellemi beállítottsága és keresztény meggyőződése alapján. Ugyanez a kritérium vezette egyébként Gustave Thi- bont is a háború utáni első Weil-kiadásnál, s így a La pesanteur et la grace (Nehézkedés és kegyelem), ami Pilinszky fordításainak is (az első két tanulmány kivételével) a forrása, amúgy sem adhat teljes képet Weil gondolkodásáról. Mégis értékes Pilinszky válogatása, hiszen mint Weil kongeniális olvasója valódi hangsúlyokat és mélységeket érzett meg, ezért közvetve Weil megismerésében is sokat segíthet. Mindenképpen igaz ez a megállapítás a kötet első írásáról, a Szerencsétlenség és istenszeretetről, amely fontos (és kedves) téma Weil számára. A szerencsétlenség fogalmának segítségével lehetővé válik egy olyan valóságnak, életállapotnak a mélyebb értelmezése, amelyet a szociológia vagy az antropológia a maga módszereivel és fogalmaival nem tud egészében megragadni, hiszen fizikai és lelki, pszichológiai és társadalmi összetevői egyaránt vannak. Szenvedés és teljes gyökérte- lenség az élők földjén egyszerre. Weil érdeme a nagyon pontos, finom, empatikus leírás, bár tulajdonképpen nem ez a célja: a szerencsétlenek felé forduló figyelemre szeretne rávezetni. Ez a figyelem tiszta szeretet, mert megértette azt, hogy az istenszeretet minden életállapotban lehetséges, hiszen minden életállapot valamiképpen Isten jelenlétének és szeretetének hordozója. A szerencsétlenség privilégium, mert közvetlen kapcsolatba helyez a kereszttel, Isten belső életének legnagyobb titkával, az isteni Szeretet által Isten és Isten közé vetett távolság (17.o.) titkával. A második írás, az Ami személyes, és ami szent, Weil egészen eredeti felfogását fogalmazza meg a személy és a jog fogalmával kapcsolatban. Szerinte mindkettő helytelen, mert hiányzik belőlük a figyelem a gyengék felé, mindkettő az erővel, a kollektív fölényével függ össze a konkrét emberrel szemben (pl.: a személy kivirágzása társadalmi kiváltság; 41.o.). Ami igazán szent az emberben, az a személytelen képessége, vagyis az önmagáról lemondani tudó, alázatos figyelem: ez nyilvánul meg a művészetben a szépség, a tudományban az igazság iránt. A továbbiakban a Nehézkedés és kegyelem első néhány fejezetének ill. néhány töredékének fordítása olvasható. Weil jegyzetfüzetei eredetileg kis egységekből épülnek fel, véletlenszerű egymásutániságban; a Nehézkedés és kegyelemben ezekből válogatott ill. ezeket rendszerezte témakörök szerint G. Thibon: Bálványimádás, Üresség és kiegyenlítés, Leszakadás a világról, Dekreáció, Szükségszerűség és engedel174
