Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)

1995 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Békés Gellért: Történelem - Gondviselés - Isten. Vályi-Nagy Ervin a történelem keresztény értelmezéséről

célra vezető, s ezért értelmes folyamatról. Az üdvösség ószövetségi ígérete a krisz­tusi eseményben beteljesült, s ez a Messiás személyében történt beteljesülés az egyház által vált és válik folyamatosan közkinccsé az emberiség életében, míg végleg be nem teljesül az Isten országában. Ám az idő történeti szemléletére vonatkozó kérdés valójában nem az emberi lét történelmi folyamatára, vagy az üdvösség történeti megvalósulására irányul. Ezek tények, a kérdés viszont nem a tényekre, hanem azok megértési módjára vonatkozik. Helyesen hangzik a szerző kérdése: „Mi okozza azt, hogy az eseményeket specifikus 'történeti' eseményként észleljük és éljük meg?" (62.) A választ a vonatkozó szakirodalom nyomán abban látja, hogy az ember kultu­rális fejlődésével a történeti események megértésének módja is gyökeresen megvál­tozott. A kulturális fejlődés az élet természettel azonosuló mitikus szemléletétől annak racionális megértéséhez vezetett. A mítosz embere benne él, szinte azonosul a valósággal, a racionálisan gondolkodó viszont szembe néz a valósággal és mint tudatos személy, önálló szubjektum, tárgyi valóságként, megtapasztalása és megis­merése objektumának tekinti. Nos, ez a tárgyi valóság időben, eseményszerűen, a változások folyamatában létezik. Az időt tehát nem tekinti mint a mítosz embere ciklikusan ismétlődő események keretének, hanem mint célirányos, visszafordítha­tatlan folyamatnak, amelyben a dolgok változnak, s ez a változás fejlődést is jelent­het. Az idő történeti szemlélete tehát az ember kulturális fejlődésének eredménye. (63-65.) Az üdvösség történeti ténye nyilvánvalóan elősegítette az idő felfogásának ezt a történeti módját, de reflexív tudatosítása és rendszeres megfogalmazása az újkori gondolkodókra várt. Az idő történeti jellegét azonban abból még nem érthetjük meg teljesen, ha szembe állítjuk a ciklikus ismétlődés körforgásával. Kulturális és teológiai tekintet­ben is jelentősebb az a kérdés, hogy ennek a visszafordíthatatlan folyamatnak mi a célja és mi a cél által meghatározott tartalma. Világosabban: Történik-e valami ebben a folyamatban? Van-e változás, van-e valami új benne, vagy csak a változatlan állandó jelenik meg új meg új formában? Vályi-Nagy egy 1989 tavaszán, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Felsőőrött (Burgenland) rendezett konferenciá­ján „A változás keresztyén olvasata" címmel foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az időbeni változás keresztény értelmezésében két nagy kulturális hagyomány találkozik: a zsidó bibliai és a hellenisztikus bölcseleti szemlélet. Mindkét nép, a görög és a zsidó történeti életét a peripateia, a gyors változások drámai sora jellemzi. Történeti élményük azonos volt, de ennek értékelése más és más. A változások sodrában — írja a szerző —, „a görögök abban kerestek fogódzást és tartást, hogy a változó jelenségek világától a változatlan lét és idea felé fordultak... A nem változó, az örök: ez az igazi valóság, egyedül erről van biztos ismeretünk (epistemé)". Ami változik, az ehhez képest merő látszat, vagy valami között es dolog a semmi és a teljes valóság között (Platon). A „történelem terrorja" ellen tehát a görögök az időtlenben találtak menedé­ket. (100) Ezzel szemben az ószövetségi próféták nem az időtlenben és változatlanban keresték a menedéket a változások forgatagában, hanem abban az Istenben, aki úgy jelentette ki magát, hogy „az vagyok, aki leszek", vagyis abban, „aki a változáson belül bizonyítja magát megbízhatónak." (101) Mi következik ebből? „A szenvedés­sel, a nemzeti és egyéni tragédiákkal való szépítés nélküli szembe nézés", mert „nem azt kérdezték: hogyan lehet elmenekülni, hanem: hogyan lehet mindezt megélni, túlélni és megmaradni." (102) És az első keresztények? A teológiai gondolkodásban jelentkező minden helle­nisztikus hatás ellenére Istenben nem időtlen eszmét, örökérvényű változatlanságot láttak, hanem Ábrahám, Izsák, Jákob Istenét, Jézus Krisztus Atyját. Az isteni értelem, 11

Next

/
Thumbnails
Contents