Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 2. szám - KÖRKÉP - Csikós Csaba: A maga képére és hasonlatosságára... - Az ember teremtése és elhivatottsága a Gen 1,26-28 tükrében
Ezzel kapcsolatban az alábbiakat kell megfontolni: • Háromszor szerepel a „teremtette" (bárá) ige. Ez az ige mindig különleges isteni tevékenységre, teremtésre utal. A P elbeszélés ezzel félreérthetetlenül tanúsítja, hogy itt Isten különleges módon avatkozott be a teremtés folyamatába, megtörve ezzel az eddigi folyamatosságot. Érthető, hogy ebben a kérdésben robbant ki a legelkeseredettebb vita az evolúciós elmélet és a konzervatív egyházi felfogás, a természettudomány és a bibliai textus szó szerinti értelmezése között: vagy—vagy! Pedig ha a probléma mélyrétegét vizsgáljuk, sokkal inkább a harmóniát sejtjük meg, mintsem az ellentmondást. Avagy — vagy kérdése ugyanis a két terület, a természettudomány és a teológiai antropológia eltérő szemléletéből fakad, s ez az ellentét akkor éleződött ki, amikor egyikük ill. másikuk jogtalanul átlépte jogosultságának határát, illetéktelenül beleavatkozva a másik tudomány tartományába. Hiszen szükségképpen más a darwinizmus és a biblikus értelmezés szempontja és dimenziója. Az evolúciós elmélet ugyanis arról beszél, hogy mi az ember, a Biblia pedig arról, hogy ki az ember. A biológia, az evolúció elmélete legfeljebb a tényekre tud rávilágítani, de nem ad — és nem is adhat—magyarázatot a miértekre. Ezekre a kérdésekre ugyanis egyetlen autentikus válasz létezik, a Szentírás tudósítása: bárá Elohiml — Isten áll őrt az élet keletkezésénél és az ember születésénél. Az ember élete két világ határmezsgyéjén, az anyagi és a szellemi lét választóvonalán zajlik: anyagi (test) és szellemi (lélek), állati (test szerint) és isteni (eleven lélek szerint), véges, de a végtelenre nyitott, kontingens, de örök életre rendelt. Bűnös, de Isten egyetemes üdvözítő akaratában, irgalmas szeretetében él. Bár az ember mindenkor embertől születik, mégis minden emberi élet Isten fennhatósága alatt áll, akinek elgondolásában kezdettől fogva létezett. Az ember — minden egyes ember — ezért a teremtés csodája és titka. • Az első ember (adam) bizonyára nem egy férfiúi egyed volt. Ezt a nevet a Biblia a föld (adama) szóból absztrahálja, s az ember eredetére vonatkoztatja, de valójában inkább kollektive — emberiség — értelemben használja. Érthetetlen lenne ugyanis az ember =férfi + nő képlet (amit a P szerző hangsúlyoz), s ami arra utal, hogy Isten az emberiség kiindulópontjául egy széles alapot teremtett, embert teremtett, s teremt ma is az ember közreműködésével. • Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. A bibliai tudósítás fenti értelmezéséből az a konklúzió adódik, hogy az ember mint olyan, valójában fikció, nem létezik, hanem csak konkrét egyedekben, individuumokban valósul meg. Ez a realizálódás azonban különleges kettősséget hordoz, a testben való ember vagy férfi, vagy nő. A való életben nem emberekkel, hanem férfiakkal és nőkkel találkozunk. A fentebb vázolt khiazmusban az ember ellenpontja (őt) valójában üres, és a szó igazi értelmét az értelmező adja meg: férfi és nő (jól figyeljük meg: és, nem pedig vagyl). Ezzel a szent szerző azt nyomósítja, hogy az ember nemisége nem valamiféle esetleges járulék, akcidens, hanem döntő, szubsztan- ciális létforma, minden egyes egzisztencia lényegi vonása. Az ember ugyanis nemi113
