Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 2. szám - KÖRKÉP - Gáspár Csaba László: A kánoni jog törvénye és a lelkiismeret törvényének joga - Az elváltak és újraházasodottak pasztorációjához
A katolikus házasságjog szerint a házasság egyik sajátossága a felbonthatatlan- ság. Ám a házasság csak bizonyos események megtörténte után és bizonyos körülmények között válik olyan kötelékké, amelyre a felbonthatatlanság vonatkozik. Az általános joggyakorlat szerint a házasság jogi érvényességét mindaddig vélelmezni kell, amíg annak ellenkezője nem nyer bizonyítást. A szerző elemzi a házasság semmissé nyilvánításának folyamatát, s megállapítja, hogy az előírt bizonyítási szabályok túlságosan szigorúak. A jelenlegi egyházi jog egyoldalúan arra a feltételezésre támaszkodik, hogy az egyházi házasságkötésnél minden esetben, még ha vallását csekélyebb mértékben vagy egyáltalán nem gyakorló keresztényekről van is szó, a házassági konszenzusnak a kánonjog által elírt követelményeit teljesítettnek kell tekinteni, vagyis biztosra kell venni, hogy a házassági hűségre és a gyermek- nemzésre irányuló akarat, valamint a felbonthatatlanság elfogadása tekintetében nincs olyan hiányosság, amely a konszenzus érvényességét kétségbe vonhatná. „Ez azonban nyilvánvalóan nem felel meg a mai adottságoknak, kivált a vallását kevésbé vagy egyáltalán nem gyakorlók esetében, még ha házasságukat az egyházi szervezet előtt kötik is meg. Ebből az következik, hogy valószínűleg az egyházilag kötött házasságok viszonylag magas százaléka manapság eleve érvénytelen". Ennek alapján méltánytalan a házasságok érvénytelenségének kimondására irányuló bírósági eljárásban előírt szigor a bizonyítékokra vonatkozóan, illetve a bizonyosság az érvényesség bírósági vélelmezésével kapcsolatban. Meg kell állapítani, hogy a kánonjogot nyilvánvaló egyenlőtlenség jellemzi a házassági kötelék érvényességét védő instancia javára: a kánonjog szemelláthatóan a házasság érvényességét tekinti előnyben részesítendőnek. Ez jogi szempontból helytálló lehet, de maga a kánonjog „nem mentesülhet ama bírálattól, hogy nem veszi számításba elégséges mértékben a jelenlegi társadalmi valóságot". Hiszen éppen „az általa védendőnek tekintett házassági kötelék mint reális és megélt valóság az esetek túlnyomó többségében egyszerűen nem létezik". A semmisségi kérelmek többségét ma is elutasítják az egyházi bíróságok. Feltételezve, hogy a házasfelek alapos lelkiismereti okkal fordultak a bírósághoz, csak éppen jogi értelemben nem tudták megfelelő érvénnyel artikulálni szándékukat, a jelenlegi bírósági gyakorlat a hivatalos egyház és az egyéni hívő lelkiismeret feszültségének eklatáns példája. A lehetséges megoldások az egyéni lelkiismeret érvényességének alaposabb megfontolásából indulhatnak ki. Ennek az argumentációs modellnek a taglalásakor a szerző a leghitelesebb erkölcsteológust B. Häringet idézi: „The penitent is a sincere person; he knows for certain the facts that prove the invalidity of the first marriage; but in view of the complicated canonical procedure, he is not able to give the kind of proofs that are required by many ecclesiastical tribunals. If the confessor or pastor or ecclesiastical official feels sure this is the situation, there should be no delay for an internal forum solution. If the persons involved live in a stable marriage, they should be assured that in conscience they can consider their marriage as valid before God. In order to avoid trouble, they should not mention this situation in further confessions"3. Lényegét tekintve a szerző maga is ebben látja a megoldás kidolgozásának legfontosabb útját: a Häring által javasolt lelkiismereti megoldást kell a lelkipásztori gyakorlatban meghonosítani. „Ha a házastársak lelkiismerete biztosan meg van győződve arról, hogy házasságuk érvénytelen, ám ezt nem tudják bizonyítani az egyházi bíróság előtt, akkor a szükség-házasságkötés intézménye révén (két tanú jelenlétében) anyakönyvileg érvényes házasság útján egyházilag érvényes második házasságot köthetnek". Rendkívül rövid és lényegre törő az innsbrucki erkölcsteológus, Hans Rotter által adott etikai értékelés. A második házasság morális mérlegelése abból indul ki, hogy sokszor lehetetlen az elromlott kapcsolat megjavítása, viszont annál ígéretesebbnek 105
