Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 2. szám - KÖRKÉP - Stefan László - Gáspár Csaba László (ford.): A szent egyház egyben a bűnösök egyháza
színtere pedig az ember szíve. „Az egyiket akarjuk, mert Krisztusban vagyunk, és a másikat is akarjuk, mert még ebben az időben vagyunk", mondja Szent Ágoston. Éppen önnön szentsége sürgeti az egyházat, hogy bűnbánó legyen, vagyis újra és újra alázatosan kérje Istentől bűneinek bocsánatát. Ez történik naponta az eukarisztia istentiszteletében, mely kivétel nélkül az összes résztvevő bűnvallomásával kezdődik. Ez történik nap mint nap az Úr imájában, amikor így imádkozik az egyház: „Bocsásd meg a mi vétkeinket". Már a Karthágói zsinat — amely elítélte a novatianista és donatista, vagyis az összes triumfalisztikus és idealisztikus egyházértelmezést — egyértelműen kinyilvánította, hogy az egyházban még a szenteknek is bűnösnek kell vallaniuk magukat, és ténylegesen, azaz nem csupán tettetett alázattal kell imádkozniuk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket". Mindebből ez következik: ha a „szeplő és ránc nélküli egyház"-ról van szó (Ef 5,27), akkor ezt — a kifejezés szigorú és teljes értelme szerint — egyedül a végső idők beteljesedésében szabad elgondolnunk. Erről így szól Szent Ágoston: „Amikor könyveimben a 'szeplő és ránc nélküli egyház'-ról beszélek, az soha nem úgy értendő, mintha az egyház már most ilyen lenne, hanem úgy, hogy készülődik ilyenné válni, midőn majd a dicsőségben is megjelenik. Most az egész egyháznak — tagjainak tudatlansága és gyengesége miatt — naponta ezt kell mondania: 'Bocsásd meg a mi vétkeinket'." Szent Ágoston e kijelentésével összevethetjük Szent Tamás szavait, melyeket a pünkösdöt követő 15. vasárnap liturgiájában is idézünk: „Örök könyörületesség tisztítsa és óvja meg egyházadat, óh, Urunk. És mert Nélküled nem létezhet üdvösség, ezért a Te kegyelmed kísérje őt mindenkor." Mindebből azt következik, hogy tanításunkat erre vonatkozóan egészen világossá kell tenni, mégpedig elsősorban a következő négy ponttal kapcsolatban: 1. Nem szabad elpalástolni a bűnt Isten szent egyházában valamint hierarchiájában sem; ugyanolyan mértékben kell beszélni Isten népének dicsőségéről, mint bűneiről. 2. Nem csupán az egyháznak Krisztussal való egységét kell mindenütt hangsúlyozni, hanem a vándorló és vezeklő egyház Krisztustól való távolságát is — attól a Krisztustól, aki az egyház Ura és az egyedül Szent. 3. Nyomatékkal kell kimondani, hogy az egyházat újra és újra reformálni kell, miként azt a pápa mondta 1963 szeptember 21-én tartott beszédében: „...az egyháznak mint emberi és evilági intézménynek állandóan szüksége van a folyamatos reformra". 4. És végül: Bárcsak lenne bátorságunk a zsinat második ülésszakán a pápa megnyitóbeszédének szellemében megvallani egyházunk felelősségét és bűnét a keresztények közötti szakadás létrejöttében. Forrás: Kathpress Nr. 58.1995.03.10.19-20.O. Fordította: Gáspár Csaba László ■ 102
