Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 2. szám - KÖRKÉP - Stefan László - Gáspár Csaba László (ford.): A szent egyház egyben a bűnösök egyháza
KÖRKÉP A SZENT EGYHÁZ EGYBEN A BŰNÖSÖK EGYHÁZA Ez év március 8-án elhunyt Stefan László burgenlandi püspök. Jelentős és nagy figyelmet keltett zsinati felszólalásának (1963 október 10.) közlésével emlékezünk folyóiratunk jótevőjére. A jelenlegi zsinaton már többen követelték, hogy az egyházról szóló tanítás kifejtésekor ne feledkezzünk meg az egyház eszkatologikus tulajdonságáról. Az egyház csak eszkatologikus dimenziójában értelmezhető helyesen, úgy, mint Isten népe, mely az időben vándorol az Úr halálát és feltámadását hirdetve, amíg el nem jön (lKor 11,26). Ám gyakran túlságosan elvontan értelmezik ezt az idők végezetéig tartó vándorlást. Sokszor és szívesen beszélnek az egyház földi zarándokúját jellemző ínségről és homályról. Ha azonban a Biblia értelmében szólunk a vándorló egyházról, akkor valami más is elénk tárul: a Biblia azért mondja zarándok közösségnek az egyházat, mert Isten népe életének ínsége és nyomorúsága következtében nem mentes a bűntől és a vétektől. E tekintetben Isten újszövetségi népe az Ószövetség népének örököse. Útján haladva mindenkor Urát szeretné követni, de, nagy fájdalmára, minduntalan elté- velyeg tőle; szeretne szent és igaz módon Isten kegyelmében élni, ám újra és újra a bűnösök népének bizonyul, akit Isten haragja sújt. Gyakran állapítják meg e világ fiai, hogy a konkrét egyház különbözik attól, amit a teológusok és a prédikátorok megrajzolnak. A teológia szemlátomást a szentek egyházát mutatja fel, az élet azonban a bűnösök egyházát állítja elénk. Mit feleljünk e bírálat hallatán, melyet ma is oly gyakran fogalmaznak meg a keresztényekkel szemben? Válaszunk nem lehet győzelemittas vagy képmutató, mert ha valóban meg akarjuk győzni a ma emberét, akkor ezt csakis valósághűséggel és a teljes őszinteséggel érhetjük el. Nem tehetjük, hogy itt a földön olyan dicsőséges egyházképet hirdessünk, amely egyedül a világtörténelem beteljesedésekor válhat valóra. A zarándok egyházról szólva mindig a kereszt tövében születő egyházat kell szem előtt tartanunk. Mit jelent ez? Hitvallásunk szerint az egyház szent. Itt azonban nem arról a tökéletes szentségről van szó, mely csakis Istené, aki, miként imádkozzuk, „egyedül szent". Az egyház szentsége mindig veszélyeztetett és kísértésnek kitett állapot. Egyedül Krisztusra igaz, nem pedig az egyházra, hogy: „hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt" (Zsid 4,15). Az egyházra a következő mondat vonatkozik: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk" (Zsid 4,16). Az egyháznak mindig szüksége van Isten irgalmára, kegyelmére, bűnbocsátó könyörü- letére. Lépteit Krisztus akaratához kell igazítania — igyekszik is eszerint cselekedni —, és egyúttal a szentek közössége, a valóságban azonban — vándorlásának ebben az állapotában — az emberek gonoszsága folytán egyszersmind a bűnösök, s ennélfogva a bűnbánók közössége. Ezért azok a bűnök, melyeket Isten szent egyházában követnek el, egyedül Isten kegyelmében nyerhetnek bocsánatot. Az egyház a világban van, és a világ is megjelenik az egyházban. A kegyelem és a bűn küzdelmének 101
